Azért jöttem, hogy imádkozzam a béke ajándékáért - mondta a pápa az ammani Regina Pacis központban a fogyatékkal élőknek

XVI. Benedek pápa pénteken délután látogatást tett Ammanban, a Béke Királynőjéről elnevezett központban, ahol fogyatékkal élő személyek rehabilitációjával és a társadalomba való újra beilleszkedésével foglalkoznak. A pápát a jordániai latin pátriárkátus helynöke, Salim Sayegh püspök fogadta, aki egyben az intézet alapítója. A Szentatya a templomban találkozott a központ fiataljaival és dolgozóival, majd Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka köszöntése után beszédet mondott az egybegyűltekhez. A pápa egy ezüstből és aranyból készült tabernákulumot ajándékozott az intézetnek.

Mint mondta, ez a látogatás zarándoklata első állomása, melyet Jézus életének helyszínein tesz majd az elkövetkező napokban. Már az apostoli időktől kezdve szokás volt, hogy a keresztények fölkeresték Jeruzsálemet, és még azt megelőzően a Közel-Keleten sémi népek szent helyeket építettek, hogy így állítsanak emléket Isten jelenlétének. Az emberek pedig földjük termését vagy jószágaikat ajánlották fel e helyeken tiszteletük és hálájuk jeleként.

"Kedves barátaim! Mindannyian zarándokok vagyunk" - mondta a pápa. Valamennyien előre törekszünk Isten útján. Természetesen - hol megbánással, hol hálával -hátratekintünk életünk menetére: de előre is nézünk: hol aggódva, de mindig reménnyel telve, tudva, hogy mások is bátorítanak majd minket utunkon. A rehabilitációs központ lakói sok szenvedésen és próbatételen jutottak már túl. Vannak közülük, akik nem csüggedve küzdenek különböző fogyatékkal, mások elviselték a visszautasítást, megint mások csupán támaszt keresnek ezen a helyen. Dicséretet és bátorítást érdemel az a szakértelem, kitartás, amellyel az Ammani Regina Pacis központban küzdenek a fogyatékosok társadalmi beilleszkedéséért - folytatta beszédét a Szentatya.

Ha olykor nehéz is, de a hit és az ész segíthet abban, hogy önmagunkon túllépve meglássuk annak az életnek a távlatát, amelyet Isten szán nekünk. Isten feltétel nélküli szeretete, amely életet ad minden egyes embernek, értelmet és célt jelöl ki számára. Ahogy a keresztények vallják, a kereszt által Krisztus bevezet minket az örök életbe, és megmutatja az utat a jövő felé, amelyen a remény vigyázza lépteinket.

"Barátaim! A régi zarándokoktól eltérően én nem hozok ajándékot. Csupán egy egyszerű szándék, remény vezérel: hogy imádkozzam az egység és a béke értékes ajándékáért, főként a Közel-Keleten" - fordult a jordániai rehabilitációs központ képviselőihez a pápa, majd hozzátette: imádkozik a békéért az egész emberi család számára, amely az igazságosságon, az integritáson és az együttérzéseen nyugszik, s amely az alázatból, a megbocsátásból és a harmonikus élet vágyából fakad.

Az imádság nem más mint cselekvő remény. Az imádságban szeretetteljes kapcsolatba kerülünk Istennel, és rádöbbenünk az emberi megosztottság és előítéletek haszontalanságára. Ezáltal megtapasztaljuk azokat a csodálatos lehetőségeket, amelyek előttünk állnak, ha szívünk megtér Isten igazságának, az emberről és a teremtett világról alkotott tervének.

A Szentatya ezután arról az erőről beszélt a fiataloknak, amely Istentől jön. A fájdalom, amit átélnek, az együttérzés, az akadályok leküzdésének töretlen vágya azt sugallja, hogy a szenvedés a dolgokat jó irányba változtathatja. Saját személyes próbatételeinkben, mások gyötrődését látva megérezzük emberi mivoltunk lényegét és úgymond humánusabbá válunk. Megtanuljuk, hogy még a cinizmustól, igazságtalanságtól vagy a megbocsátás visszautasításától megkeményedett emberi szív sem esik kívül az isteni cselekvés hatáskörén, hanem képes megújulni, megnyílni a béke távlata előtt.

Benedek pápa végül azt kérte a Regina Pacis központ lakóitól, hogy imádkozzanak minden nap zarándoklatáért, azért, hogy lelkileg megújuljon az Úrban. Imádkozzanak azért, hogy az emberek szíve megnyíljon a megbocsátás és a szolidaritás felé, és így az egység és a béke reménye a bőséges gyümölcsöt teremjen.