Kovács Gergely okleveles posztulátor ismertetője: Május
2-án szombaton az esztergomi Prímási Bazilikában ünnepeltük Isten Szolgája Mindszenty
József bíboros égi születésnapját. A hagyományos Mindszenty-zarándoklatra a hitvalló
főpásztor ellen lefolytatott kirakatper – az ő fehérvértanúsága – 60. évfordulóján
minden várakozást meghaladó számban érkeztek papok és hívek egyaránt. A ferences öregdiákok
közössége gyalog, a fővárosi Pannonia Sacra Általános Iskola tanári, tanulói és baráti
közössége kerékpáron tette meg a több mint 40 kilométeres utat. Sok család érkezett,
sok fiatal, és szinte tapintható volt egy felfokozott várakozás az összegyűlt közösségben.
A
szebbnél szebb ruhákat viselő népviseletes csoportok, a hatalmas templomot betöltő
feltámadási énekek, az imádságos magyar himnusz és a Boldogasszony Anyánk, Erdő Péter
bíboros tanúságtevő szentbeszéde mind-mind a felejthetetlen emlékek közé tartozik.
Talán az idei Mindszenty-zarándoklat volt az egyik legnyíltabb és ezért legfelemelőbb
tiszteletadás a Boldog-emlékű hercegprímás előtt. Magyarország jelenlegi nehéz társadalmi
helyzetében mintha a szokásosnál is erőteljesebb lett volna az engesztelő imádság
Egyházunkért és hazánkért. A zarándokmisét követően megnyitotta kapuit egy kiállítás
a Főszékesegyházi Kincstár emeleti termében. „Tündöklő fáklya” címmel Isten Szolgája
válogatott relikviáit mutatja be a tárlat, melyet Erdő Péter bíboros kérésére a Főszékesegyházi
Kincstár, a Keresztény Múzeum, a Prímási Levéltár és a Mindszenty Alapítvány munkatársai
rendeztek. A címet VI. Pál pápa Mindszenty bíborosról mondott szavai ihlették.
A
kiállítás gazdag fényképanyaga végig kíséri a hercegprímás egész életét. Különlegességnek
számítanak a fiatalkori képek és az a felvétel, amely 1946-ban, a római Santo Stefano
Rotondo templomban, a bíborosi kinevező bulla felolvasása közben készült. A tárgyak
között is sok az újdonság vagy az eddig ritkán látott emlék. A családi és a hercegprímási
címer eredeti rajza, a bíbornoki kinevezés pápai bullájának reprodukciója, az 1945
és 1948 közötti főpásztori látogatások liturgikus kellékeinek bőröndje, a hercegprímás
egykori pecsétnyomója, a híres „Devictus vincit…” feliratú Krisztus-kép, Mindszenty
bíboros imádságos életének emlékei, imakönyvei, térdeplője, szentolvasója. „Mindszenty
József Csehimindszent díszpolgára” – olvashatjuk az 1944-ben kiállított oklevélen.
„Mindszenty boldoggáavatásáért” – áll a kiállított temérdek aláírásgyűjtő ív fejlécében,
amely már a ’80-as évek emigrációs szenttéavatási mozgalmának szép emléke.
A
főpapi jelvények közül kiemelkedik az a püspöksüveg, melyet XII. Piusz pápa hagyatékából
ajándékozott Mindszenty bíborosnak VI. Pál pápa. Soha eddig nem láthattuk együtt azt
az ékköves gyűrűt és Simor Jánosnak azt a mellkeresztjét, melyeket a hercegprímás
1948-ig azért használt, hogy ne kelljen drága pénzen újat készíttetnie magának. Legszemélyesebb
mellkeresztje egyszerű és erősen megkopott, aranyozott ezüstből készült: hiába kapott
ajándékba pápák sorától díszes főpapi jelvényeket, ő mégis 1956-tól egészen 1975-ben
bekövetkezett haláláig kizárólag ezt viselte.
Külön egységet képeznek a kiállításban
a bíboros ajándékba kapott és személyes használatú kelyhei. Két évtizede láthattuk
együtt utoljára ezeket Máriacellben, a kolostor kicsi de bensőséges Mindszenty Múzeumában.
E liturgikus tárgyak közül értékét tekintve kiemelkedik az a VI. Pál pápától 1971-ben
ajándékba kapott kehely, melyet a feltámadt Üdvözítő domborított ezüst képe díszít
ametisztek koszorújában. Ezt a kelyhet VI. Pál az aranymiséjére kapta, de tisztelete
jeleként tovább ajándékozta Magyarország hitvalló főpásztorának.
Meghatóak
az égi születést megidéző tárgyak: a halotti maszk, az érseki pallium, az utoljára
használt misekönyv, oltárterítő és korporálé. Kéziratok, és egy díszes ajándékba kapott
miseruha idézi fel a hercegprímás által felkarolt engesztelő mozgalmat, és végül néhány
jelképes tárgy emlékeztet Mindszenty József életszentségének élő hírére, tiszteletére
és szentté avatási mozgalmára.
A kiállítás központi képe „A hazájáért engesztelő
Mindszenty” című közkedvelt festmény. Az imádkozó bíborost Eöry Gyula 1973-ban az
oltár mögé bújva fényképezte le az amerikai „Máriapócs” nevű görög katolikus zarándokkápolnában.
Erről az ikonszerű fényképről többféle változatban készültek nyomdai másolatok és
festmények. Először Füzér Julián ferences atya 1977-ben készíttette el Schmidt Béla
festőművésszel ezt az olajfestményt, melyet később a máriacelli Mindszenty Múzeumnak
adományozott. Ez a sok érzelemmel és mély lelkiséggel átitatott kép lett Isten Szolgája
legismertebb portréja, sok újabb művészi alkotás ihletője. Május 2-án Esztergomban
a kisebb nagyobb zarándoktábla között feltűnt egy BOLDOG feliratú. A Mátra alján fekvő
község neve ilyen formában egy megható emléket idézett fel bennem: II. János Pál pápa
temetésének „Santo Subito!” – „Legyen Szent!” jeligés feliratait. Mindszenty atyánk
is legyen szent, legyen boldog minél előbb, hogy a tisztelete felvirágozhasson az
egész Egyházban. Ezért imádkoztunk az idei Mindszenty-zarándoklat emlékezetes ünnepnapján,
és ezért imádkozunk továbbra is. A jó Isten hallgassa meg a Mindszenty-tisztelők sokaságának
kitartó imáját, Anyaszentegyházunk és magyar hazánk kegyelmi gazdagodására!