Mindszenty József bíborosra emlékezünk - P. Szabó Ferenc jegyzete

Az idén emlékezünk Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek elítélésének 60. évfordulójára. Számtalan dokumentum tanúsítja, hogy Rákosi Mátyás kommunista pártvezér – moszkvai ukázra – már 1948 elején elhatározta, hogy elteszi az útból a kommunista rendszert bíráló, az egyház jogait rendíthetetlenül védő főpapot. A sztálini diktatúra utasítására a közép-európai csatlósállamokban, mindjárt a háború befejezése után elkezdődött a kemény vallásüldözés, az egyházak elnyomorítása, éspedig ez az egyházi vezetők letartóztatásával kezdődött: Joszif Szlipij (1945), Alois Stepinac (1946), Josef Beran (l949) és Mindszenty József (1949) koncepciós pereivel és elítélésével a vasfüggöny mögötti egyházak vértanúsága következett.
Amikor XII. Piusz pápa és a szabad világ egyhangúan tiltakozott a magyar bíboros igazságtalan elítélése ellen, a magyar püspöki kar nem tett eleget a Mócsy Imre jezsuita által személyesen átadott vatikáni üzenetnek, Tardini államtitkár meghagyásának: „Mondja meg a püspököknek, hogy nekik is tiltakozniuk kell.” P. Mócsy 1948 decemberében Rákosi és Czapik érsek küldötteként ment a Vatikánba tudakozódni. De Rákosi csak taktikázott, egyáltalán nem akart egyezkedni a Vatikánnal, amint ezt egyesek állították. Köztudott, hogy a diktátor meg sem várta Mócsy hazatérését, már december 26-án letartóztatta Mindszenty bíborost. Balogh Margit történész Mindszenty-életrajzában (2002, 222. o.) ezeket írja: „Miközben a világból áradt a tiltakozás, a magyar püspökök hallgattak. Még a cseh püspökök is megelőzték őket, pedig ott sem volt vallásszabadság. Mócsy nem hallgatta el, hogy Czapik érsek elképzeléseivel a Vatikán (pontosabban Domenico Tardini) elégedetlen, mire Czapik dühösen kiabálni kezdett, és felelősségre vonta Mócsyt, hogy nevében beszélni. Nyilvánvaló volt, hogy Czapik irányvonala megbukott. Alig távozott Mócsy az értekezletről, az Államvédelmi Hatóság máris letartóztatta, s ’szóvivői’ munkája jutalmául internálták…”
Itt emlékeztetünk még XII. Piusz pápának az 1949. február 14-i rendkívüli konzisztóriumon a bíborosoknak elmondott, hosszú beszédére, amelyben élesen elítélte Mindszenty bíboros börtönbe vetését. Miután utalt arra, hogy levelet írt a magyar érsekeknek és püspököknek, hogy nyilvánosan is panaszt emeljen „az Egyházat ért jogsértés miatt”, így folytatta:
„Ma pedig, amikor odáig fajult az ügy, hogy e tiszteletre méltó főpap végső megszégyenítésére kerül sor, közönséges bűnözőként börtönbe vetve őt, nem tehetünk mást, minthogy ünnepélyes tiltakozásunkat jelenlétetekben megismételjük…”
A pápa ezután részletezi a koncepciós pert, a vallomás kikényszerítését „titkos ráhatásokkal”, majd így folytatja:
„Mindezekben az eseményekben azonban egy dolog kétségtelenül világos, mégpedig az, hogy ennek a bírósági eljárásnak az volt a fő célja, hogy megzavarja Magyarországon a katolikus egyházat, kétségtelenül arra számítva, amiről a Szentírás szól: ’Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai’ (Mt 26, 31).”
A főpásztor elítélésével rohamos iramban folyt a magyar hierarchia gúzsba kötése, az iskolák államosítása, a szerzetesek szétszórása és működésük betiltása, a békepapi mozgalom megszervezése, papok, szerzetesek és hitükhöz hűséges világiak elítélése, zaklatása stb. Mindezt jól illusztrálja a „Hitvallók és ügynökök” c. film, amelyet nemrég láthattunk a Duna-televízióban. Igaz, a magyar hierarchia hivatkozhatott a Vatikán keleti politikájára (amelynek tárgyilagos feldolgozása még várat magára), de azért a Casaroli bíboros által – apologia sui-ként megvédett „türelem vértanúsága” mellett jobban ki kellett volna állni a kommunista egyházüldözés valódi vértanúi mellett. Mindezt napjainkban is hangsúlyoznunk kell, hiszen még nem történt meg a múlt tisztázása, amit az említett film elején – Lénárd Ödönre is hivatkozva – a narrátor és szaktanácsadó Várszegi Asztrik főapát hangsúlyoz.
Mindszenty József, száműzött bíboros 1975. május 6-án hunyt el Bécsben. VI. Pál pápa mély megindultsággal emlékezett meg halála után egy nappal az egyházért kiálló főpapról:
A Gondviselés őt tette „nemes hazájában az egyház ezeréves történelme legnehezebb és legösszetettebb korszakának főszereplőjévé”.
II. János Pál pápa 1990. február 6-i levelében, amelyet az esztergomi „erkölcsi igazságtétel” napjára Casaroli bíborossal küldött, idézte VI. Pál szavait, majd hozzáfűzte:
„Még ma is él bennünk annak a megalázó pernek a fájdalmas emléke, amelynek Mindszenty bíborost alávetették… Ma tiszteletemet kívánom kifejezni a magyar egyház e nagy papjának, püspökének és prímásának alakja előtt, annak az egyháznak a nevében, mely iránt a hűségnek olyan ragyogó bizonyítékát adta.”