A szentföldi keresztények helyzete Izrael állam megalakulásától napjainkig
Az első világháború
után a bennszülött keresztények véglegesen felszabadultak az évszázados muzulmán uralom
alól. A feltételek megvoltak egy virágzó keresztény korra. Ekkor egy új hatalmi faktor
lépett be a Szentföldön. Megkezdődött a zsidó bevándorlás a Szentföldre.
Egy
zsidó kisebbség mindig volt a Szentföldön és általában a muzlimokkal és a keresztényekkel
úgy ahogy békében élt. Mikor aztán a zsidó bevándorlás egy zsidó állam irányába alakult,
majdnem természetes lett, hogy feszültségekhez és konfliktusokhoz vezetett a bennszülött
arab-palesztin lakossággal. A zsidó állam ugyanis nem egy addig lakatlan területen
keletkezhetett, hanem olyan területen, amit századok óta a palesztinaiak saját hazájuknak
tekintettek. Amikor 1948 május 14-én kikiáltották az új izraeli államot, rögtön kitört
az első izraeli-arab háború is, amelyre aztán további véres összeütközések következtek.
Ez a konfliktus a mai napig sem oldódott meg.
A bennszülött keresztények számára
ez a politikai hatalom-eltolódás azt jelentette, hogy az ozmán birodalom végével jelentkező
keresztény tavasz ismét hideg, téli jégkorrá változott és új szenvedés ideje kezdődött
számukra.
A palesztin menekültek között, akik az izraeli-arab viszály miatt
hazájukat elhagyni kényszerültek, vagy elűzettek kb. 15% keresztény volt. Michel Sabbah
pátriárka szerint 150 arab település tűnt el Izrael térképéről Ain Karemben és főleg
Galileában. Helyüket izraeli telepesek vették át. Ezzel a Szentföld sok élő keresztény
kövét elveszítette. Az 1967-es „hat-napos-háború” új menekülthullámot okozott a palesztin
lakosságban, ami szintén sok keresztényt is érintett.
A bennszülött keresztények
helyzetét a Szentföldön az nehezíti meg, hogy a keresztények legnagyobb része arab
és így a palesztin oldalon vannak.
Átélik szenvedésük egy új korszakát, még
hozzá nem csak azért mert arabok, hanem mert keresztény arabok. Két oldalról is megkérdőjelezik
őket: az izraeli-zsidó oldalról az arab oldalhoz sorolják őket, ha nem is mindig,
mint ellenséget, de mint „terrorgyanúst”. A muzulmánok meg idegeneknek tartják és
nem fogadják el őket arabnak, mert szerintük palesztinnak lenni muzulmánt jelent.
Így aztán mind zsidó, mind arab részről ki vannak zárva.
A kemény telepítéspolitika,
amit Izrael a 80-as években kezdett, csak erősítette, és még jobban kiélezte az izraeli-arab
konfliktust. Ezek palesztin oldalról különböző terrorakciókhoz vezettek az izraeli
megszállók ellen. Az izraeli és palesztin területek közötti fal építése által a bennszülött
népesség helyzete a palesztin vidékeken sok vonatkozásban még jobban megromlott.
Betlehemet
különösen is érinti a fal. A palesztin lakosság bejárása Jeruzsálembe, ahol sok palesztinai
munkahelye volt, jóformán lehetetlen lett. Ehhez jön még, különösen Betlehem vidékén,
a katasztrofális gazdasági helyzet, amit a zarándokok elmaradása okoz. Már évek óta
alig jönnek keresztény zarándokok a Szentföldre. A bennszülött keresztény arabok közül
sokan épp a keresztény zarándokokból éltek. Hosszú évek óta mindez leállt és ez katasztrofális
a bennszülött lakosságnak, akiknek ez volt egzisztenciájuk alapja.
Ehhez járul
még a keresztény arabok félelme is, hogy az új palesztin állam, ha egyszer valóra
válik nem muzulmán állam lesz-e, mint néhány más szomszédos arab állam. Látható jelei
ennek, hogy egy veszélyes iszlám-fundamentalizmus van kialakulóban, amely gyakran
erőszakot alkalmaz a keresztény arabok ellen. Az extrém Hamasz párt, amely a már létező
palesztin fennhatóságú területeken az utolsó választásokon győzött, félelemre ad okot.
Ebben
az esetben a keresztények ismét hasonló helyzetbe kerülnek, mint amiben évszázadokon
át élni kényszerültek. Ezeken a palesztin vidékeken valóban reális a veszély, hogy
a bennszülött keresztények száma zsugorodik és talán még egy nap teljesen el is tűnnek.
Ha a kivándorlás lehetősége fennáll, kihasználják. Ehhez a területhez tartozik Betlehem
és környéke is, ahol a keresztények aránya az összlakosságnak 50%-a volt, de a keresztény
lakosság aránya itt már régóta csökken.
A Szentatya Betlehemben a születés
bazilikája előtti Jászol téren mutat be szentmisét. A szentföldi keresztények nehéz
helyzetükben várják vigasztaló és eligazító szavait.