Lelkipásztori gondozás és turizmus - Janka Ferenc atya, a CCEE főtitkár-helyettesének
beszámolója a római konferenciáról
A turizmus korunk
társadalmi méretű mozgásainak és kultúrális változásainak egyik fontos megnyilvánulása
és mozgatója.
A statisztikák szerint a turisták száma az 1950-es években még
csak 10-20 millióról mára 800 millióra nőtt, 2020-ra majdnem a duplájára ,1500 millióra
becsülik a turisták várható tömegét. Az ágazatban forgó pénzt ma a 600 milliárd dollár
körül van, ez az elörejelzések szerint 1500-2000 milliárd dollárra nő. Ezek a számadatok
a jelenség komolyan vételére kényszerítenek.
Mivel pedig az emberek tömegeit
érintő jelenségekkel az egyháznak küldetéséből adódóan foglalkoznia kell ezért a
turizmust nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az egyháznak egy őszinte és szakszerű dialógusban
ki kell alakítania saját kritikus álláspontját, hogy így segítse híveinek, a jóakaratú
embereknek és a társadalomnak a tájékozódását. Az elméleti reflexión túl a helyi egyházak
lehetőségeiknek és adottságaiknak m’ar most is sok helyen igyekeznek részt venni a
turzimusba bekapcsolódó emberek lelki szolgálatában.
A konferencia nagyon
gazdag és szerteágazó előadásait a beszélgetés három szintjéhez hasonlítva foglalnám
össze. A beszélgetés lehet fecsegés, eszmecsere és vallomás. A fecsegés
a felszínen mozog, az eszmecsere a bennünket szakmailag vagy értelmileg érdeklő témákról
folyik, a vallomás lényünk belsejéből ered és azt szólítja meg. Beszélgetéseinkben
semmire sem vágyunk annyira és semmitől sem félünk annyira, mint a vallomástól. A
turizmusnak is van, lehet fecsegésszerűen felszínes, esztétikai és intellektuális,
valamint vallomásos, vallásos megnyilvánulása.
Fecseg a felszín, hallgat
a mély... József Attila dunaparti intuíciója jól jellemzi a fecsegés szférájába
tartozó turizmust. Ennek jellemzője a felkészületlenség, a jelenlét hiánya, és a élményeket
követő „megemésztetlenség“, feldolgozatlanság. (Vannak japán turisták, akik az utazást
követő egy hónapban még találkoznak utitársaikkal, hogy élményeiket megosszák, elmélyítsék.
Sajnos kevekről mondhatjuk el ezt). A turizmus ezen dimenziójához tartoznak
az igazságtalanságok és hazugságok, az emberi méltósággal össze nem illő jelenségek:
szexuális és erotikus turizmus, a kizárólag a profit maximalizálására összpontosító
turizmus, a haszon igazságtalan elosztása. Az ágazatban megtermelt profit 80 %-a
az egyébként is gazdag országok és turisztikai ágazatuk bevételeit gazdagítja. Hosszú
út vezet még az igazságosság és a méltányosság felé.
„Eszmecsere” –
A turizmus a korrekt üzlet, a környezet és az ember szolgálatában A beszélgetés
mélyebb rétege az eszmecsere. A turizmusban is fontos az igazságosság a tisztességes
üzlet elve.A különböző személyek, szervezetek, hatóságok közötti ésszerű együttműködés
sokat tehet a szegénység csökkentése, a javak megosztása és a kultúrális értékek felfedezése
érdekében. Fontos lenne, hogy a turizmuban megjelenjen a teremtett világért való
felelősség, a természet és a civilizáció összhangja. A fenntarthatóság, vagy jövőképesség
és a szolidaritás: a szegényebbek és a gazdagabbak között valamint a generációkon
átívelő felelősség. A konferencián röviden bemutatták a Turisztikai Világszövetségnek
(Organismo Mondiale del Turismo) ENSZ által jóváhgyott etikai kódexét. Nagy kár, hogy
ez egyelőre kevéssé ismerik és alkalmazzák.
„Vallomás” - A turizmus
a humánum és a vallás szolgálatában A turizmus varázsa az utazáshoz kapcsolódó
ihletett lekiállapottal függ össze. Rilke, az Óda egy archaikus Apolló torzóhoz című
versének utolsó sora szólít itt meg bennünket: „Változtasd meg életed!“ A természeti,
a művészi és a szakrális szépség üzenete ez. Boldog az a szem, amely látja és a fül,
amely hallja ennek a szépségnek a megnyilvánulásait. De boldog az a száj is, amely
hirdeti, az az idegenvezető, aki idág tudja kisérni csoportja tagait. Nem hiába mondja
Benedek pápa H.U. von Balthasart idézve, hogy a leghitelesebb istenérv a keresztény
müvészet és a szentek élete.
Vallási turizmus és zarándoklat A
turizmus pasztorációjában ez a két terület különösen fontos, ezek kapcsolódnak a legszorosabban
az egyházhoz. A két dolog nem ugyanaz: a megkülönöztető jegyük a belső azonosulás,
a részvétel mozzanata, valamint a „katarzis” a megtisztulás. A kettő között lehet
egy bizonyos átmenet is: ha a zarándok nem imádkozik, vallási túrizmusban vesz részt,
ha a “vallási túrista” megrendül és « olyan mélységet fedez fel magában, amiről korábban
sejtelme sem volt » akkor a kisbetűs szépen keresztül találkozik a nagybetűs Széppel.
Erre gondolhatott Dosztojevszkij, amikor azt írta, hogy a szépség fogja megváltani
a világot.
Célbaérkezés? Fecsegés, eszmecsere, vallomás. Három
dimenzió, három hozzáállás. A turizmushoz sok álom, ábránd fűződik. Lehet felszínes,
kísérhetik kiábrándító jelenségek, vagy csalódások. Ugyanakkor lehet tisztességes
üzlet, szolgálhatja a szegénység csökkenését, kultúrák közeledését, a pihenést a feltöltődést
és az emberi kiteljesedést is.
Az egyház a turizmus pasztorációjában nem
ábrándokat kerget de nem is ünneprontó. Jákob álmának igazságához szeretné elvezetni,
elkísérni az embereket életük külső és belső útjain. Mert itt, egyszercsak megnyílik
az ég, s az égig érő létrán az Isten angyalai föl és alá szállnak. S a felismerés
döbbenetében hangzik fel a vallomás: nem is tudtam eddig azt, hogy szent ez a hely,
mert itt van az ég ajtaja és a menny kapuja.