„Az új szentek arról a megújulásról tesznek tanúságot, amelyet Krisztus feltámadásának misztériuma művel az ember szívében” – mondta a pápa

Vasárnap délelőtt XVI. Benedek pápa a Szent Péter téren bemutatott ünnepélyes szentmisén a szentek sorába iktatta a következő öt boldogot: Arcangelo Tadini bresciai pap, Bernardo Tolomei sziénai rendalapító, Nuno de Santa Maria Álvares portugál karmelita, továbbá Geltrude Comensoli bresciai, valamint Caterina Volpicelli nápolyi szerzetesnők.

Az evangéliumi szakaszból kiindulva a pápa emlékeztetett rá, hogy a feltámadt Jézus, amikor megjelenik a Cenákulumban, hozzásegíti a tanítványokat ahhoz, hogy megértsék az írásokat és az üdvösség eseményeit Húsvét fényében értelmezzék. Ezt éli át minden közösség a szentmise ünneplésekor. Az Eucharisztia az a kiváltságos hely, amelyben az egyház elismeri az élet szerzőjét. A szentmise bemutatásakor Krisztussal kerülünk kapcsolatba, belőle merítünk megbocsátást és életet. Milyen lenne a keresztények élete az Eucharisztia nélkül? – tette fel a kérdést a Szentatya. Az Oltáriszentség az az örökös és élő örökség, amelyet az Úr ránk hagyott Teste és Vére szentségében, amelyet szüntelenül el kell mélyítenünk. A pápa idézte előde, VI. Pál tanítását, miszerint az Eucharisztiának át kell itatnia kimeríthetetlen hatékonyságával halandó életünk minden napját.

Az új szentek is az eucharisztikus kenyérből táplálkoztak. Véghez vitték küldetésüket, tanúságot téve az eucharisztikus szeretetről az élet különböző területein, amelyet áthatottak sajátos karizmájukkal. Evangéliumi arcvonásaikon ma a feltámadt Krisztus fénye tükröződik vissza. Az új szentek különféle emberi és spirituális tapasztalatai azt mutatják, hogy Krisztus feltámadásának misztériuma mélyen megújítja az emberi szívet. Ez az alapvető misztérium irányítja és vezeti az egész üdvösségtörténetet. Ezért az egyház mindig, és még inkább a húsvéti időszakban, arra szólít fel bennünket, hogy tekintetünket fordítsuk a feltámadt Krisztus felé, aki valóban jelen van az Oltáriszentségben.

Szent Arcangelo Tadini (1846-1912) rendalapító pap hosszú órákon át imádkozott az Eucharisztia előtt. Az észak-olaszországi Brescia környékén született 1846-ban. Segítette plébániája híveit, hogy növekedjenek emberileg és lelkileg. Teljes egészében Isten embere volt, aki mindig rábízta magát a Szentlélek vezetésére. Bátor kezdeményezésekkel törekedett arra, hogy válaszoljon kora kihívásaira. Ezért hozta létre a katolikus munkásbiztosítási társulatot, illetve ezért alapította meg 1900-ban a Názáreti Szent Ház Munkásnővérei kongregációt. Tadini atya karizmatikus megsejtése prófétai volt, és példája a mai súlyos gazdasági válság korában is időszerű. Arra emlékeztet, hogy csak akkor vihetjük el az evangéliumi kovászt a munka különböző területeire, ha állandó és mély kapcsolatban állunk az Úrral, különösen az Oltáriszentség révén.

Szent Bernardo Tolomei (1272-1348) 1272-ben született Sziénában. Ő is az ima embere volt. Remeteként élt és sajátságos bencés monasztikus mozgalmat indított el az 1348-as nagy pestisjárvány idején. A betegség által sújtott szerzeteseket és a város lakóit ápolva maga is megkapja a járványt és a szeretet hiteles vértanújaként hal meg 1348-ban. A sziénai szent is egész életét az Eucharisztiának, a szemlélődésnek szentelte, alázattal szolgálva testvéreit.
Példája arra buzdít bennünket, hogy szüntelenül imádkozzunk Istenhez, és ha kell, életünket is áldozzuk fel testvéreinkért.

A portugál Nuno Álvares Pereira (1360-1431) győztes hadvezérként tette le a fegyvert 1423-ban és belépett a karmelita rendbe. Bár kiváló katona volt, személyes adottságait alávetette Isten legmagasabb rendű művének. A pápa az egész egyház számára példaként mutatott rá erre a szentre, aki azt bizonyítja, hogy háborús környezetben is meg lehet valósítani a keresztény élet értékeit és alapelveit, főleg ha azokat a közjó szolgálatában és Isten nagyobb dicsőségére éljük meg.

Szent Geltrude Comensoli (1847-1903) szintén Brescia környékén született 1847-ben. Már kislány korától kezdve különleges vonzódást érzett az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus iránt. Az Eucharisztia előtt értette meg egyházi küldetését és hivatását, ami nem volt más, mint hogy fenntartás nélkül apostoli és missziós tevékenységet folytasson, különös tekintettel a fiatalokra.
Egy irányt vesztett és gyakran sebzett társadalomban, az értékeket és az élet értelmét kereső ifjúságnak Szent Geltrude szilárd vonatkozási pontként jelöli meg Istent, aki az Eucharisztiában útitársunk lett. Arra emlékeztet bennünket, hogy az Oltáriszentség imádásának meg kell előznie a karitatív tevékenységet, mert az Eucharisztiában valóban jelen lévő meghalt és feltámadt Krisztus szeretetéből fakad az az evangéliumi szeretet, amely arra késztet minket, hogy minden embert testvérünknek tekintsünk – mondta homíliájában Benedek pápa.

Szent Caterina Volpicelli (1839-1894), a Szent Szív Szolgálóleányai kongregáció alapítónője szintén az isteni szeretetről tett tanúságot. Arra törekedett, hogy mindenkinek elvigye Krisztust Nápolyban az 1800-as évek végén. Az ő titka is az Eucharisztia volt, amely ma is alapfeltétele az általa megkezdett küldetés és munka folytatásának. Ahhoz, hogy a hit valódi tanítói legyünk, hogy átadhassuk az új nemzedékeknek a keresztény kultúra értékeit, nélkülözhetetlen, hogy megszabadítsuk Istent azokból a börtönökből, amelyekbe az emberek száműzték. Csak Krisztus szívében találhat szilárd otthonra az emberiség. Szent Caterina Volpicelli azt mutatja meg lelki leányainak és mindnyájunknak, hogy milyen igényes a megtérés útja, amely gyökeresen megváltoztatja a szívet, és amely az evangéliumhoz hű cselekedetekben valósul meg.
Benedek pápa végül arra buzdította a híveket, hogy kövessék az új szentek példáját. Tanításuk nyomán a mi életünk is legyen Istent dicsőítő ének. Imádjuk Jézust hittel az eucharisztikus misztériumban és szolgáljuk nagylelkűen testvéreinkben.

A Regina Coeli elimádkozásakor XVI. Benedek pápa emlékeztetett rá, hogy ez a vasárnap a Szent Szív Katolikus Egyetem napja. Alapítója, P. Agostino Gemelli halálának 50. évfordulója alkalmából a Szentatya azt kívánta, hogy a katolikus egyetem legyen mindig hűséges a kezdeti alapelvekhez. Továbbra is nyújtson értékes képzést az új nemzedékeknek. A pápa köszönetét fejezte ki a Szent Péter teret nagy számban megtöltő zarándokoknak. Az életszentség jegyében megtett és a páli-év kegyelmeitől átitatott zarándoklat mindnyájukat segítse hozzá ahhoz, hogy nagyobb örömmel és lendülettel „fussanak” a végcél, az Isten által megígért díj, Jézus Krisztus felé.