Európai egyetemi pasztorációs találkozó Svédországban
Janka Ferenc atya, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának főtitkár-helyettese
számolt be hallgatóinknak az eseményről:
11 ország
egyetemi pasztorációért felelős delegátusai találkoztak a Stockholm közelében fekvő
Djursholm Szt. Brigitta rendi monostorában. Az összejövetel közvetlen célja a
júlis 6-tól 12-ig Rómában tartandó európai egyetemista találkozó, valamint a szeptemberben
25-től 27-ig a portugáliai Portóban megrendezésre kerülő egyetemi pasztorációért
felelős delegátusok találkozójának előkészítése.
Az egyetemisták találkozójának
címe: „Új emmauszi tanítványok – keresztényként az egyetemen”. A portugáliai összejövetel
pedig az egyetemi pasztorációban különböző résztvevőivel és ezek képzésének valamint
továbbképzésének a kérdésével szándékozik foglalkozni.
A mostani találkozó
előadásainak és hozzászólásainak lényeges mozzanatait egy angol bölcs mondás segítségével
szeretném keretbe fogni. Ennek címe „A patkószeg”. „A patkószeg miatt a patkó elveszett,
/a patkó miatt a ló elveszett, /a ló miatt a lovas elveszett,/ a lovas miatt a csata
elveszett,/ a csata miatt a háború elveszett, / a háború miatt az ország elveszett
/ – máskor verd be jobban a patkószeget”. A mondás frappáns szellemességéből három
szempont fontos számunkra: - egy (szükségszerű) összefüggéslánc bemutatása -
annak megértetése, hogy egy ország sorsát meghatározó „ütközetről” van szó - meghívás
a jobbításra, egy új esély reménye.
1. Ha az ok okozati összefüggések láncolatát
lerövidítjük és azt halljuk: „egy patkószeg miatt egy ország elveszett” – teljesen
hihetetlenül és valószínűtlenül hangzik. Sokszor érzünk hasonló kétkedést, hitetlenséget,
amikor a hitről vagy erkölcsről, vagy ezeknek a tudománnyal és az élettel való összefüggéséről
beszélünk. Az egyetemi pasztoráció lényege az összefüggések láncolatának felismerése
és felismertetése, valamint ezek elmélyítése. Érthető és meggyőző módon kell a tudományok,
a kultúra, az erkölcs és a vallás, továbbá az oktatás és a nevelés, valamint az egyén
és a közösség közötti összefüggéseket bemutatnunk.
A tudományok, a kultúra,
az erkölcs és a vallás közötti kapcsolatok felismerése nem magától értődő. Egyre hatékonyabb
eszközeinkkel azonban egyre hatékonyabban tudunk vagy jót tenni vagy kárt okozni másoknak
és magunknak is. A mostani gazdasági válság előtt meg sem hallgatták, vagy kinevették
azokat, akik például az erkölcs és a pénzvilág közötti kapcsolatról beszéltek. Mára
nyilvánvaló hogy a vesztett „háború” miatti súlyos jóvátételt az egész emberiségnek
meg kell fizetnie.
Az oktatás és nevelés közötti kapcsolat is nagyon fontos.
Az egyetemnek nemcsak technikai szaktudást futószalagon átadó, gyártó nagyüzemnek
kellene lennie, hanem az emberségre nevelés műhelyének. Hogy ez mennyire nehéz, azt
illusztrálja az 1477-ben alapított uppsalai egyetem, melynek hallgatói kezdetben 20-an,
majd sokkal később kétezren, ma pedig negyvenegyezren vannak. Új megoldásokat kell
találni, amelyek az oktatás mellet a nevelésre, a szaktudás mellett az erkölcsi képzésre
is figyelnek.
Az egyén és a közösség közötti kapcsolat a személyi méltósággal
és kibontakozással függ össze. Személynek lenni azt jelenti: kapcsolatban állni. Ennek
konkrét formája a szolidaritás, a kölcsönös egymásrautaltság életfontosságú realitása.
Őszinte bátorság kell annak kimondására, hogy a „szükségem van rád”. Felelősséggel
teli készség kell arra, hogy ne térjek ki az elől, ha másnak van „szüksége rám”.
2.
Bölcsességünk második mozzanata a tét nagysága: „A csata miatt az ország elveszett”: Az
egyetemi pasztorációban a jövő nemzedék vezetőinek, értelmiségének a képzéséről van
szó. Ez pedig döntően hat majd az emberiség egészének a sorsára, valamint a hit egészének
jövőjére. Az egyetemi pasztoráció: az ifjúsági pasztoráció és a kultúra pasztorációja
közötti sajátos terület. Nem szűkíthető sem az ifjúsági pasztorációra sem a kultúra
pasztorációjára, de mindkettővel kapcsolatban áll. A „szimbiózis”: a biológiában
együttélés kölcsönös előnyökkel. Nem parazitizmus, amelyben csak az egyik használja
ki a másikat. A hit és a tudás kapcsolata is kölcsönösen előnyös lehet; hiszen a hit
hat a tudományos kutatásra; a kutatások eredményei pedig a hitre és az egyházi életre.
3.
Az angol mondás harmadik mozzanata: „máskor verd be jobban a patkószeget”. II.
János Pál pápaságának talán legfőbb üzenete, hogy a valóság megváltoztatható. Az ember
gyermeke, de apja is kultúrájának. Benedek pápa üzenetének lényege pedig az: visszaadni
Istent a mai kor kultúrájának. Az értelem elzárkózása helyett nyitni kell a megismerés
új dimenzióira: a hit által megvilágosított észre és a kinyilatkoztatás igazságaira. Fel
kell mutatnunk a megismerés és a szeretet bensőséges összefüggését: az embert nem
a szaktudományok fogják megváltani, hanem a szeretetben felismert igazság megélése
és tettekre váltása. Nélkülözhetetlen a hit folyamatos érése és a róla való bátor
tanúságtétel: az egyetemi pasztorációért felelős püspökök, papok, világiak, professzorok
és hallgatók összefüggéseket megvilágító, érthető tanítása és hiteles keresztény élete.
Az
egyetemi pasztoráción keresztül tehát kontinensünk keresztény jövője a tét. Feladatunk
több, mint a patkószegtől egy országig terjedő összefüggés megértése, nekünk a nanotechnológiától
kezdve Európán át az egész világ összefüggéseit kell tanulmányoznunk hiszen ezek sorsa
rajtunk is múlik. Felelősségünk tehát óriási, fárdozásaink mégsem reménytelenek,
hiszen küzdelmeinkben maga Krisztus vezet bennünket, a békesség fejedelme, aki szelíden
azt mondja: „Bízzatok, én legyőztem a világot”.