2009-04-21 16:30:50

Európai egyetemi pasztorációs találkozó Svédországban


Janka Ferenc atya, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának főtitkár-helyettese számolt be hallgatóinknak az eseményről:RealAudioMP3

11 ország egyetemi pasztorációért felelős delegátusai találkoztak a Stockholm közelében fekvő Djursholm
Szt. Brigitta rendi monostorában. Az összejövetel közvetlen célja a júlis 6-tól 12-ig Rómában tartandó európai egyetemista találkozó, valamint a szeptemberben 25-től 27-ig a portugáliai Portóban megrendezésre kerülő egyetemi pasztorációért felelős delegátusok találkozójának előkészítése.

Az egyetemisták találkozójának címe: „Új emmauszi tanítványok – keresztényként az egyetemen”. A portugáliai összejövetel pedig az egyetemi pasztorációban különböző résztvevőivel és ezek képzésének valamint továbbképzésének a kérdésével szándékozik foglalkozni.

A mostani találkozó előadásainak és hozzászólásainak lényeges mozzanatait egy angol bölcs mondás segítségével szeretném keretbe fogni. Ennek címe „A patkószeg”.
„A patkószeg miatt a patkó elveszett, /a patkó miatt a ló elveszett, /a ló miatt a lovas elveszett,/ a lovas miatt a csata elveszett,/ a csata miatt a háború elveszett, / a háború miatt az ország elveszett / – máskor verd be jobban a patkószeget”.
A mondás frappáns szellemességéből három szempont fontos számunkra:
- egy (szükségszerű) összefüggéslánc bemutatása
- annak megértetése, hogy egy ország sorsát meghatározó „ütközetről” van szó
- meghívás a jobbításra, egy új esély reménye.

1. Ha az ok okozati összefüggések láncolatát lerövidítjük és azt halljuk: „egy patkószeg miatt egy ország elveszett” – teljesen hihetetlenül és valószínűtlenül hangzik. Sokszor érzünk hasonló kétkedést, hitetlenséget, amikor a hitről vagy erkölcsről, vagy ezeknek a tudománnyal és az élettel való összefüggéséről beszélünk.
Az egyetemi pasztoráció lényege az összefüggések láncolatának felismerése és felismertetése, valamint ezek elmélyítése. Érthető és meggyőző módon kell a tudományok, a kultúra, az erkölcs és a vallás, továbbá az oktatás és a nevelés, valamint az egyén és a közösség közötti összefüggéseket bemutatnunk.

A tudományok, a kultúra, az erkölcs és a vallás közötti kapcsolatok felismerése nem magától értődő. Egyre hatékonyabb eszközeinkkel azonban egyre hatékonyabban tudunk vagy jót tenni vagy kárt okozni másoknak és magunknak is. A mostani gazdasági válság előtt meg sem hallgatták, vagy kinevették azokat, akik például az erkölcs és a pénzvilág közötti kapcsolatról beszéltek. Mára nyilvánvaló hogy a vesztett „háború” miatti súlyos jóvátételt az egész emberiségnek meg kell fizetnie.

Az oktatás és nevelés közötti kapcsolat is nagyon fontos. Az egyetemnek nemcsak technikai szaktudást futószalagon átadó, gyártó nagyüzemnek kellene lennie, hanem az emberségre nevelés műhelyének. Hogy ez mennyire nehéz, azt illusztrálja az 1477-ben alapított uppsalai egyetem, melynek hallgatói kezdetben 20-an, majd sokkal később kétezren, ma pedig negyvenegyezren vannak. Új megoldásokat kell találni, amelyek az oktatás mellet a nevelésre, a szaktudás mellett az erkölcsi képzésre is figyelnek.

Az egyén és a közösség közötti kapcsolat a személyi méltósággal és kibontakozással függ össze. Személynek lenni azt jelenti: kapcsolatban állni. Ennek konkrét formája a szolidaritás, a kölcsönös egymásrautaltság életfontosságú realitása. Őszinte bátorság kell annak kimondására, hogy a „szükségem van rád”. Felelősséggel teli készség kell arra, hogy ne térjek ki az elől, ha másnak van „szüksége rám”.

2. Bölcsességünk második mozzanata a tét nagysága: „A csata miatt az ország elveszett”:
Az egyetemi pasztorációban a jövő nemzedék vezetőinek, értelmiségének a képzéséről van szó. Ez pedig döntően hat majd az emberiség egészének a sorsára, valamint a hit egészének jövőjére.
Az egyetemi pasztoráció: az ifjúsági pasztoráció és a kultúra pasztorációja közötti sajátos terület. Nem szűkíthető sem az ifjúsági pasztorációra sem a kultúra pasztorációjára, de mindkettővel kapcsolatban áll.
A „szimbiózis”: a biológiában együttélés kölcsönös előnyökkel. Nem parazitizmus, amelyben csak az egyik használja ki a másikat. A hit és a tudás kapcsolata is kölcsönösen előnyös lehet; hiszen a hit hat a tudományos kutatásra; a kutatások eredményei pedig a hitre és az egyházi életre.

3. Az angol mondás harmadik mozzanata: „máskor verd be jobban a patkószeget”.
II. János Pál pápaságának talán legfőbb üzenete, hogy a valóság megváltoztatható. Az ember gyermeke, de apja is kultúrájának. Benedek pápa üzenetének lényege pedig az: visszaadni Istent a mai kor kultúrájának.
Az értelem elzárkózása helyett nyitni kell a megismerés új dimenzióira: a hit által megvilágosított észre és a kinyilatkoztatás igazságaira.
Fel kell mutatnunk a megismerés és a szeretet bensőséges összefüggését: az embert nem a szaktudományok fogják megváltani, hanem a szeretetben felismert igazság megélése és tettekre váltása.
Nélkülözhetetlen a hit folyamatos érése és a róla való bátor tanúságtétel: az egyetemi pasztorációért felelős püspökök, papok, világiak, professzorok és hallgatók összefüggéseket megvilágító, érthető tanítása és hiteles keresztény élete.

Az egyetemi pasztoráción keresztül tehát kontinensünk keresztény jövője a tét. Feladatunk több, mint a patkószegtől egy országig terjedő összefüggés megértése, nekünk a nanotechnológiától kezdve Európán át az egész világ összefüggéseit kell tanulmányoznunk hiszen ezek sorsa rajtunk is múlik.
Felelősségünk tehát óriási, fárdozásaink mégsem reménytelenek, hiszen küzdelmeinkben maga Krisztus vezet bennünket, a békesség fejedelme, aki szelíden azt mondja: „Bízzatok, én legyőztem a világot”.








All the contents on this site are copyrighted ©.