„Húsvétkor részt veszünk az Üdvösség misztériumában" – Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka üzenete

Nehezen hisszük el első hallásra, amit Mária Magdolna és a többi asszony hírül ad: azt mondják, hogy látták az élő Mestert, aki vár bennünket Galileában. Asszonyi beszéd, semmi más – véljük. És ha mégis igaz? Péter és János a sírhoz sietnek. Követjük őket. Szívünk hevesen dobog. Mi történt? Valaki ellopta a holttestet? A szinedrion? A rómaiak? Nem, valami másról lehet itt szó. A Mester szavainak töredékei tolulnak ekkor fel emlékezetünkben: „Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie. Megölik, de harmadnapra feltámad” (Mt 17, 22).

Pontosan ezek azok a szavak, amelyekre az angyal emlékeztette az asszonyokat. De mit jelent az, hogy „feltámad a halottak közül”?
A sírból eltűnt a holttest! Nem lopás történt, hiszen Mária Magdolna és az asszonyok azt állítják, hogy minden a helyén van: a halotti gyolcsot, mintha megfosztották volna tartalmától, most is ugyanott van - üresen - ahová letették.
Mégis igaz lenne, amit az asszonyok mondanak? A Mester, aki meghalt, mégis él?

A tizenegy tanítvánnyal mi is Galileába sietünk arra a hegyre, amelyet Jézus jelölt meg. A Mester ott vár bennünket Galileában. Galilea nem más, mint az egyház, az otthonunk, ahol szolgálatunkat teljesítjük. Galilea mindaz a hely, ahová az Úr küld bennünket, hogy örömmel tegyünk tanúságot haláláról és feltámadásáról. És végül elérkezünk a hegyre, ahol találkozunk a Mesterrel! Valóban ő az, bár más, mint azelőtt, mégis ugyanaz. Mi is ugyanazok a személyek vagyunk, mégis megváltoztunk. Tamással együtt kiáltjuk: „Én Uram, én Istenem!” Máriával együtt teljes szívünkkel mondjuk: „Rabboni! Mesterünk!”
Igen, Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! A kaland tehát folytatódhat. Vagy helyesebben: ismét minden elölről elkezdődhet hazánk és az egyház számára.

Az üdvösség beteljesedett és ezt hirdetni kell minden embernek. Ismét Húsvét van egyházainkban, otthonainkban, városainkban és falvainkban, plébániai közösségeinkben, a szerzetesrendekben, lelkünkben és szívünkben. Ezt tükrözi a zarándokok és turisták arca is. Az Alleluja ismét messze földön visszhangzik. Ünnepelünk, és Jézus részt vesz örömünkben, amikor így szól: „Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28, 20).
Jézus feltámadt, valóban feltámadt! Áldott Húsvétot mindenkinek – olvassuk Fouad Twal jeruzsálemi latin szertartású pátriárka üzenetében.