2009-04-10 17:46:23

„A halál kifürkészhetetlen rejtélyével szemben Isten Szava arról biztosít, hogy semmi nem győzheti le a szeretet erejét” – mondta Bertone bíboros homíliájában


Nagypénteken délelőtt 11 órakor kezdődött L’Aquilában a pénzügyőrség tiszthelyettes-képző iskolája előtti térségen az abruzzói földrengés áldozatainak temetési gyászszertartása. A pápa képviseletében Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár mutatta be a szentmisét, amelynek elején XVI. Benedek személyi titkára, Georg Gänswein prelátus felolvasta a Szentatya üzenetét. A természeti csapás a pénteki adatok szerint 289 ember életét követelte, 1500 a sebesültek, 28 ezer a kitelepítettek száma.

A négy sorban elhelyezett, virágokkal borított 205 koporsó között mintegy 20, kis gyermekek holttestét zárta magába, rajtuk egy-egy játék. A szabadtéri templommá vált térségre már a kora reggeli óráktól kezdve érkeztek az elhunytak hozzátartozói, mintegy 1600-an vettek búcsút szeretteiktől.

Homíliájában Bertone bíboros a halál misztériumáról elmélkedett, amely egyesít bennünket és arra késztet, hogy letérdeljünk Isten előtt, elmerülve örökkévaló szeretetében. Istenben van az élet forrása, értelme, életünk értéke. E misztérium rémülettel és fájdalommal tölt el, azonban tudjuk, hogy nincs mindennek vége. Azért jöttünk el, hogy imádkozzunk az élet Szerzőjéhez, annak a bizonyosságnak a tudatában, hogy az igazak lelke a jó és irgalmas Isten kezében van.

E koporsók mellett, mint Jézus keresztje mellett, rokonok, barátok, ismerősök állnak. Az egész olasz nép szolidaritásáról tanúskodnak a polgári és katonai hatóságok magas rangú vezetői, a térség politikai képviselői. Jelen van a helyi egyház főpásztora és papjai, akik most osztoznak fájdalmukban, abban a tapasztalatban, hogy mindenüktől megfosztották őket. A temetés helyén gondolatban egész Olaszország összegyűlt tanúskodva a testvéri szolidaritásról. Jelen van lélekben a Szentatya is, aki az első perctől fogva szüntelenül imádkozik értük, személyi titkárával elküldte üzenetét is.

Fejet hajtunk a halál kifürkészhetetlen rejtélye előtt, miközben még jobban megértjük az élet értékét, valódi értelmét. A halál kézzelfoghatóvá teszi azt, hogy egy pillanat alatt minden megszűnhet – tervek, remények hiúsulhatnak meg. Mindennek vége, csak a Szeretet Istene marad meg. A fájdalomnak és a kilátástalanságnak ebben az órájában Isten Szava ad támaszt hitünknek, és arról biztosít, hogy semmi sem győzheti le a szeretet erejét. Semmi sem állhat ellen a szeretetnek, a szív kiáltásának, amely ellenáll a pusztításnak. Nem a halálra, hanem az életre születtünk, hiszen maga Jézus mondta: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen”.

Nagypénteken az egész egyház siratja keresztre feszített Királyát. A kereszten elhangzott kiáltását követően: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” beállt a csönd. Hosszú és fárasztó, kétségekkel és aggodalommal teli csönd. Az ember csöndje azonban Isten csöndje is. Isten távolinak tűnhet, de Isten velünk együtt szenved. Bertone bíboros a Nagypénteket követő Húsvétra utalva arra buzdította a gyászszertartás résztvevőit, hogy a Feltámadás jelentse a sokat szenvedett abruzzói lakosság újjászületését. Végül a bíboros Mária oltalmáért és az áldozatok örök nyugalmáért fohászkodva megáldotta a koporsókat.







All the contents on this site are copyrighted ©.