„A halál kifürkészhetetlen rejtélyével szemben Isten Szava arról biztosít, hogy
semmi nem győzheti le a szeretet erejét” – mondta Bertone bíboros homíliájában
Nagypénteken délelőtt 11 órakor kezdődött L’Aquilában a pénzügyőrség tiszthelyettes-képző
iskolája előtti térségen az abruzzói földrengés áldozatainak temetési gyászszertartása.
A pápa képviseletében Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár mutatta be a
szentmisét, amelynek elején XVI. Benedek személyi titkára, Georg Gänswein prelátus
felolvasta a Szentatya üzenetét. A természeti csapás a pénteki adatok szerint 289
ember életét követelte, 1500 a sebesültek, 28 ezer a kitelepítettek száma.
A
négy sorban elhelyezett, virágokkal borított 205 koporsó között mintegy 20, kis gyermekek
holttestét zárta magába, rajtuk egy-egy játék. A szabadtéri templommá vált térségre
már a kora reggeli óráktól kezdve érkeztek az elhunytak hozzátartozói, mintegy 1600-an
vettek búcsút szeretteiktől.
Homíliájában Bertone bíboros a halál misztériumáról
elmélkedett, amely egyesít bennünket és arra késztet, hogy letérdeljünk Isten előtt,
elmerülve örökkévaló szeretetében. Istenben van az élet forrása, értelme, életünk
értéke. E misztérium rémülettel és fájdalommal tölt el, azonban tudjuk, hogy nincs
mindennek vége. Azért jöttünk el, hogy imádkozzunk az élet Szerzőjéhez, annak a bizonyosságnak
a tudatában, hogy az igazak lelke a jó és irgalmas Isten kezében van.
E koporsók
mellett, mint Jézus keresztje mellett, rokonok, barátok, ismerősök állnak. Az egész
olasz nép szolidaritásáról tanúskodnak a polgári és katonai hatóságok magas rangú
vezetői, a térség politikai képviselői. Jelen van a helyi egyház főpásztora és papjai,
akik most osztoznak fájdalmukban, abban a tapasztalatban, hogy mindenüktől megfosztották
őket. A temetés helyén gondolatban egész Olaszország összegyűlt tanúskodva a testvéri
szolidaritásról. Jelen van lélekben a Szentatya is, aki az első perctől fogva szüntelenül
imádkozik értük, személyi titkárával elküldte üzenetét is.
Fejet hajtunk a
halál kifürkészhetetlen rejtélye előtt, miközben még jobban megértjük az élet értékét,
valódi értelmét. A halál kézzelfoghatóvá teszi azt, hogy egy pillanat alatt minden
megszűnhet – tervek, remények hiúsulhatnak meg. Mindennek vége, csak a Szeretet Istene
marad meg. A fájdalomnak és a kilátástalanságnak ebben az órájában Isten Szava ad
támaszt hitünknek, és arról biztosít, hogy semmi sem győzheti le a szeretet erejét.
Semmi sem állhat ellen a szeretetnek, a szív kiáltásának, amely ellenáll a pusztításnak.
Nem a halálra, hanem az életre születtünk, hiszen maga Jézus mondta: „Azért jöttem,
hogy életük legyen és bőségben legyen”.
Nagypénteken az egész egyház siratja
keresztre feszített Királyát. A kereszten elhangzott kiáltását követően: „Én Istenem,
én Istenem, miért hagytál el engem?” beállt a csönd. Hosszú és fárasztó, kétségekkel
és aggodalommal teli csönd. Az ember csöndje azonban Isten csöndje is. Isten távolinak
tűnhet, de Isten velünk együtt szenved. Bertone bíboros a Nagypénteket követő Húsvétra
utalva arra buzdította a gyászszertartás résztvevőit, hogy a Feltámadás jelentse a
sokat szenvedett abruzzói lakosság újjászületését. Végül a bíboros Mária oltalmáért
és az áldozatok örök nyugalmáért fohászkodva megáldotta a koporsókat.