XVI. Benedek pápa Nagypénteken a hagyományt követően este negyed tízkor megkezdi a
Keresztúti ájtatosságot a Colosseumnál. Hívők ezrei csatlakoznak majd hozzá, várva
szavait és áldását, amelyet a szertartás végén ad rájuk. A keresztet az első és az
utolsó stációnál a Szentatya római helynöke, Agostino Vallini bíboros viszi, majd
európai, ázsiai, (köztük két indiai apáca), valamint afrikai fiatalok, családok, betegek,
fogyatékkal élők illetve szerzetesek hordozzák.
Az idei elmélkedés szerzője
az indiai Thomas Menamparampil, Orissza állam szalézi érseke. Ő a remény himnuszának
nevezte a nagypénteki Keresztutat, hiszen a világban jelenlévő rossz ellenére is a
remény győzedelmeskedik. A fájdalom és a szenvedés megannyi formája azt jelképezi,
hogy Jézus Krisztus keresztje jelen van az emberi életekben. A keresztből azonban
erőt kell merítenünk, tudva, hogy a szenvedésnek megváltó értéke van. Elmélkedésében
visszhangzik az indiai üldözött keresztények szenvedése is.
A főpásztor szerint
lelkiismeretvizsgálatra van szükségünk a világban pusztító gyűlölet, háborúk, a korrupció,
az igazságtalanság és a szegényeket leigázó hatalmak kapcsán. Ne másokra mutogassunk,
hanem vállaljuk fel személyes felelősségünket. Memanparampil érsek keresztúti elmélkedését
átszövik a Dante, Shakespeare, Tagore, Newman idézetek, valamint a hivatkozások Gandhira
és Teréz anyára. Mint írja, napjainkban is vannak Cirenei Simonok, akik segítenek
minket a keresztet hordozni. Számtalan olyan férfi és nő él a világon, Afrikában és
Ázsiában is, akik ragaszkodnak Krisztushoz, akik etikai értékek szerint élnek és megnyílnak
az Evangéliumnak.