Szentmártoni Mihály S.J. elmélkedése Húsvétvasárnapra
A HIT SZEMÉVEL LÁTNI A DOLGOKAT (ApCsel 10, 34a.37-43; Kol 3, 1-4; Jn 20, 1-9) A húsvéti evangéliumból
megtudjuk, hogy ketten futnak az üres sír felé: Péter és János. Azt is megtudjuk,
hogy mindketten ugyanazt az üres sírt nézik, de nem ugyanazt látják. Péter az üres
sírt látja, János viszont a feltámadt Jézust. Ez egyébként is Szent János egyik jellegzetes
vonása: egy valamit néz, de másvalamit lát, képes a dolgok mögé látni. János az, aki
a Kisdedet szemléli és Isten Örök Igéjét látja benne. János az, aki a Tiberiás tó
partjáról a többiekkel együtt figyeli a feléjük integető idegent, és elsőnek ismeri
fel benne a feltámadt Jézust. János az, aki késő öregségében, Patmosz szigeti számkivetésében
a csillagos eget nézi és a mennyei Jeruzsálemet látja. János olyan hívő ember, aki
földi valóságokat néz, de mennyei igazságokat lát.
Ezt a látásmódot kell nekünk
is elsajátítanunk. Sajnos, gyakran mi is csak nézzük a dolgokat, de nem vagyunk képesek
kiolvasni a mögöttük meghúzódó jelentést, üzenetet. A hit szemével kell néznünk, hogy
lássunk is. „Uram, hogy lássak!” – ez volt a jerikói vak forró óhaja, ez a mi imánk
is. Ma különösképpen szükségünk van ilyen látásmódra, mert az, amit első tekintetre
látunk, nem sok jót ígér. Háborúkat látunk, öldöklést, rombolást és még megannyi borzalmat.
Talán felmerül bennünk a kérdés, vajon látja-e Isten is ezeket a szörnyűségeket? Ha
igen, akkor miért nem tesz valamit az ártatlanokért és a kicsikért? De ha a hit szemével
nézzük a dolgokat, akkor képesek leszünk felfigyelni Isten szeretetének apró jeleire
is, mint pl. az ifjúsági mozgalmakra, az önkéntesek nagy seregére, akik az Evangélium
ihletése nyomán mennek messze vidékekre, hogy ott tanúságot tegyenek a szeretetről. De
a saját életünkben is fontos, hogy tudjunk a hit szemével nézni és látni olyan dolgokat
is, amelyek első tekintetre láthatatlanok. Vegyünk szemügyre néhány ilyen jelenséget,
amelyek esetleg nehézséget okoznak.
Nehezen akarjuk elhinni, hogy tényleg
Jézus hívott meg bennünket. - Talán nem is annyira a saját hitünkkel, keresztény
mivoltunkkal van baj, hanem a másokéval: nem igen tudjuk kibogozni, milyen kritériumok
alapján hív meg valakit Jézus, hogy hívő legyen? Néha az a benyomásunk, hogy semmiféle
kritériumot nem alkalmazott, hanem kapásból szedte össze híveit. Miért nem fontolta
meg jobban a dolgokat, és hívott meg csak olyanokat, akikkel könnyebben tudnánk közreműködni,
közösen lelkesedni nagy eszményekért? Ilyenkor meg kell állnunk keresztény hivatásunk
titka előtt és el kell ismernünk, hogy nem értjük Isten kritériumait, miért hív meg
ennyi gyarló embert szolgálatára?
Nehezen akarjuk elhinni, hogy az Egyház
szent. - Az újságírók napról napra bombáznak bennünket az Egyházban történő botrányokkal,
nemcsak a pedofil papok esetével, hanem azzal, is, hogy mennyire maradi az Egyház
erkölcsi elvárásaiban, mennyire kívül áll a mai világon, amikor nem engedi a nők pappá
szentelését, stb. Nyugaton a hívek ezrei lépnek ki az Egyházból, a papi és szerzetesi
hivatások száma egyre csökken. Miben mutatkozik meg az Egyház ereje és szentsége?
– kérdezzük szorongva. Ilyenkor meg kell állnunk az Egyház titka előtt és el kell
ismernünk, hogy nem értjük Isten kritériumait: miért akart ennyi emberi gyarlósággal
terhelt Egyházat?
Nehezen akarjuk elhinni, hogy a világban a jó uralkodik.
- Bármerre is nézünk, úgy tűnik az önzés, kapzsiság és az erősebb joga uralkodik.
A világ cinizmusba fulladt, kicsúfolják legszentebb értékeinket. A nyáron Amerikában
egy egyetemi tanár kérte, hogy szerezzen neki valaki egy felszentelt ostyát, amit
aztán rozsdás szöggel kilyukasztott és a szemétbe dobott, hogy úgymond, ilyen módon
tegye nevetségessé ezt a primitív babonát. Az elvetélt magzatokat felhasználják szépítőszerek
gyártására. Mindez elszomorít bennünket. Ilyenkor meg kell állnunk a Megtestesülés
titka előtt és el kell ismernünk, hogy nem értjük, miért van ennyi gonoszság a világban
annak ellenére, hogy Isten Fia beleszületett ebbe a világba.
Szent Jánosnak
elég volt egy tekintet az üres sírra, hogy lásson és higgyen. Mit is látott? Ugyanazt
az üres sírt, mint a többiek. Mi volt mégis János titka, amely ilyen tiszta látást
adott neki? A többiek is ugyanezt látták, de Jánosnak volt egy titka: tudott a szívével
nézni. A szív, a szeretet tesz bennünket kitartóvá. János hűséges,kitartó
szeretete volt az a titok, amely megtisztította látását. János volt az egyetlen
tanítvány, aki mindvégig kitartott Jézus mellett, egészen a Golgotáig.