2009-04-09 17:03:01

Szentmártoni Mihály S.J. elmélkedése Húsvétvasárnapra


A HIT SZEMÉVEL LÁTNI A DOLGOKAT
(ApCsel 10, 34a.37-43; Kol 3, 1-4; Jn 20, 1-9)
  RealAudioMP3 A húsvéti evangéliumból megtudjuk, hogy ketten futnak az üres sír felé: Péter és János. Azt is megtudjuk, hogy mindketten ugyanazt az üres sírt nézik, de nem ugyanazt látják. Péter az üres sírt látja, János viszont a feltámadt Jézust. Ez egyébként is Szent János egyik jellegzetes vonása: egy valamit néz, de másvalamit lát, képes a dolgok mögé látni. János az, aki a Kisdedet szemléli és Isten Örök Igéjét látja benne. János az, aki a Tiberiás tó partjáról a többiekkel együtt figyeli a feléjük integető idegent, és elsőnek ismeri fel benne a feltámadt Jézust. János az, aki késő öregségében, Patmosz szigeti számkivetésében a csillagos eget nézi és a mennyei Jeruzsálemet látja. János olyan hívő ember, aki földi valóságokat néz, de mennyei igazságokat lát.

Ezt a látásmódot kell nekünk is elsajátítanunk. Sajnos, gyakran mi is csak nézzük a dolgokat, de nem vagyunk képesek kiolvasni a mögöttük meghúzódó jelentést, üzenetet. A hit szemével kell néznünk, hogy lássunk is. „Uram, hogy lássak!” – ez volt a jerikói vak forró óhaja, ez a mi imánk is. Ma különösképpen szükségünk van ilyen látásmódra, mert az, amit első tekintetre látunk, nem sok jót ígér. Háborúkat látunk, öldöklést, rombolást és még megannyi borzalmat. Talán felmerül bennünk a kérdés, vajon látja-e Isten is ezeket a szörnyűségeket? Ha igen, akkor miért nem tesz valamit az ártatlanokért és a kicsikért? De ha a hit szemével nézzük a dolgokat, akkor képesek leszünk felfigyelni Isten szeretetének apró jeleire is, mint pl. az ifjúsági mozgalmakra, az önkéntesek nagy seregére, akik az Evangélium ihletése nyomán mennek messze vidékekre, hogy ott tanúságot tegyenek a szeretetről.
De a saját életünkben is fontos, hogy tudjunk a hit szemével nézni és látni olyan dolgokat is, amelyek első tekintetre láthatatlanok. Vegyünk szemügyre néhány ilyen jelenséget, amelyek esetleg nehézséget okoznak.

Nehezen akarjuk elhinni, hogy tényleg Jézus hívott meg bennünket. - Talán nem is annyira a saját hitünkkel, keresztény mivoltunkkal van baj, hanem a másokéval: nem igen tudjuk kibogozni, milyen kritériumok alapján hív meg valakit Jézus, hogy hívő legyen? Néha az a benyomásunk, hogy semmiféle kritériumot nem alkalmazott, hanem kapásból szedte össze híveit. Miért nem fontolta meg jobban a dolgokat, és hívott meg csak olyanokat, akikkel könnyebben tudnánk közreműködni, közösen lelkesedni nagy eszményekért? Ilyenkor meg kell állnunk keresztény hivatásunk titka előtt és el kell ismernünk, hogy nem értjük Isten kritériumait, miért hív meg ennyi gyarló embert szolgálatára?

Nehezen akarjuk elhinni, hogy az Egyház szent. - Az újságírók napról napra bombáznak bennünket az Egyházban történő botrányokkal, nemcsak a pedofil papok esetével, hanem azzal, is, hogy mennyire maradi az Egyház erkölcsi elvárásaiban, mennyire kívül áll a mai világon, amikor nem engedi a nők pappá szentelését, stb. Nyugaton a hívek ezrei lépnek ki az Egyházból, a papi és szerzetesi hivatások száma egyre csökken. Miben mutatkozik meg az Egyház ereje és szentsége? – kérdezzük szorongva. Ilyenkor meg kell állnunk az Egyház titka előtt és el kell ismernünk, hogy nem értjük Isten kritériumait: miért akart ennyi emberi gyarlósággal terhelt Egyházat?

Nehezen akarjuk elhinni, hogy a világban a jó uralkodik. - Bármerre is nézünk, úgy tűnik az önzés, kapzsiság és az erősebb joga uralkodik. A világ cinizmusba fulladt, kicsúfolják legszentebb értékeinket. A nyáron Amerikában egy egyetemi tanár kérte, hogy szerezzen neki valaki egy felszentelt ostyát, amit aztán rozsdás szöggel kilyukasztott és a szemétbe dobott, hogy úgymond, ilyen módon tegye nevetségessé ezt a primitív babonát. Az elvetélt magzatokat felhasználják szépítőszerek gyártására. Mindez elszomorít bennünket. Ilyenkor meg kell állnunk a Megtestesülés titka előtt és el kell ismernünk, hogy nem értjük, miért van ennyi gonoszság a világban annak ellenére, hogy Isten Fia beleszületett ebbe a világba.

Szent Jánosnak elég volt egy tekintet az üres sírra, hogy lásson és higgyen. Mit is látott? Ugyanazt az üres sírt, mint a többiek. Mi volt mégis János titka, amely ilyen tiszta látást adott neki? A többiek is ugyanezt látták, de Jánosnak volt egy titka: tudott a szívével nézni. A szív, a szeretet tesz bennünket kitartóvá. János hűséges, kitartó szeretete volt az a titok, amely megtisztította látását. János volt az egyetlen tanítvány, aki mindvégig kitartott Jézus mellett, egészen a Golgotáig.
 







All the contents on this site are copyrighted ©.