A pápa a Nagycsütörtök délelőtt megáldott szent olajakból küldött a földrengés által sújtott L’Aquila érsekének

Nagycsütörtökön délelőtt XVI. Benedek pápa, Róma püspöke, egyházmegyéje papjai részvételével a Szent Péter bazilikában bemutatta a krizmaszentelő misét. A szertartáson ismét bejelentette, hogy lélekben közel áll a természeti katasztrófa miatt szenvedő abruzzo-i lakossághoz. „Kedves testvéremnek, Giuseppe Molinari aquilai érseknek, aki a földrengés által okozott súlyos károk miatt nem csatlakozhatott egyházmegyéje papjaihoz, szeretném eljuttatni ezeket a szent olajokat, mély szeretetközösségem és lelki közelségem jeleként. Ezek a szent olajak kísérjék el az újjászületés és újjáépítés időszakát, gyógyítsák be a sebeket és nyújtsanak támaszt a reménynek” – mondta a Szentatya.

Homíliájában emlékeztetett rá: 58 évvel ezelőtt, pappá szentelésének előestéjén felnyitotta a Szentírást, hogy az Úrtól irányjelzést kapjon papi jövője számára. Tekintete Jézusnak az Atyához intézett imájára esett: „Szenteld meg őket az igazságban: a te igéd igazság” (Jn, 17, 15. 17). „Akkor megértettem, hogy az Úr rólam beszél, hozzám szól” – mondta a pápa. Istennek szentelni magunkat annyit jelent, hogy tulajdonost változtatunk. A pap a világ helyett Istennek ajándékozza magát. Ez azonban nem jelent elkülönülést, szegregációt. A pap elfordul a világi kapcsolatoktól, és Istenből kiindulva szolgál készségesen másokat, minden embert.

A pápa lelkiismeretvizsgálatra hívta fel a papokat. Vajon valóban egységben élnek-e Krisztussal? Valóban áthatja őket Isten szava? Valóban Isten szava jelenti számukra a táplálékot, nem pedig a világ dolgai? Jól ismerik és szeretik Isten szavát? Gyakran talán éppen az uralkodó közvélemény és szempontok szerint szólnak és cselekednek, a korunk emberére rákényszerített felületesség szerint. XVI. Benedek utalt Friedrich Nietzsche német filozófusra, aki az alázatot és engedelmességet szolgai erénynek tartotta, amely elnyomja az embereket. Ezzel szemben az ember büszkeségét és abszolút szabadságát hirdette. A helytelen alázat karikatúráit mi sem akarjuk követni – mondta a pápa. A pusztító gőg azonban minden közösséget felbomlaszt, és erőszakot eredményez. Mi Krisztustól tanuljuk meg a helyes alázatot, amely megfelel létünk igazságának. Megtanuljuk azt az engedelmességet, amely alárendeli magát az igazságnak, Isten akaratának – fejtette ki a Szentatya Nagycsütörtök délelőtt mondott homíliájában.

Krisztussal egyesülni lemondást igényel. A pap már nem önmagát, saját akaratát, önmegvalósítását követi, hanem az ima révén elmélyed az igazságban és Isten szent mivoltában, egy testté és lélekké válik Krisztussal. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk az igazság igényes jellegét. Szembe helyezkedünk a hazugsággal mind a nagy, mind a kicsiny dolgokban, amelyek számtalan formában jelen vannak a világban. Elfogadjuk az igazsággal járó nehézségeket, mert azoknál nagyobb a bennünk lévő öröm. Amikor arról beszélünk, hogy az igazságban lettünk felszentelve, ne feledjük, hogy Jézus Krisztusban az igazság és a szeretet egymással egyet alkotnak. Elmerülni Jézusban annyit jelent, mint elmerülni jóságában és az igazi szeretetben. Az igazi szeretet nem olcsó, hanem olykor nagyon igényes. Ellenáll a rossznak, hogy az embereket a valódi jó felé vezesse el. Ha eggyé válunk Krisztussal, megtanuljuk, hogy felismerjük Őt a szenvedőkben, a szegényekben, a világ kicsinyeiben – mondta még a krizmaszentelő misén homíliájában XVI. Benedek pápa.
 A Szentatya Nagycsütörtökön délután fél 6-kor mutatja be a Lateráni Szent János székesegyházban az Utolsó vacsora emlékét idéző szentmisét, amellyel megkezdődik a húsvéti szent három nap.