Április elejére várható Barbara Frale a torinói lepelről szóló könyvének megjelenése.
A Vatikáni Könyvtár munkatársa, az Osservatore Romano című vatikáni napilapban közzétette
azt a feltételezését, miszerint a torinói leplet a templomos lovagok őrizték. A lepel
a bizánci császárok kápolnájából az 1204-es konstantinápolyi fosztogatáskor eltűnt
és teljesen nyoma veszett. A tudós, „fontos részleteket” fedezett fel, amelyek alátámasztják
elméletét. A templomos lovagok azért szerezték meg a szent ereklyét, mert ezáltal
távol tartották azt a veszélyt, hogy rendjük eretnek befolyások alá kerüljön. Ez volt
minden eretnekség legjobb ellenszere.
A katarusok és más eretnek mozgalmak
ugyanis azt állították, hogy Krisztus nem jelent meg emberi testben, sohasem szenvedett
a kereszten, nem halt meg és föl sem támadt. Az Oltáriszentség ünneplését értelmetlen
rítusnak tartották ezért nem is ünnepelték, mivel szerintük Krisztus sohasem testesült
meg. A templomos lovagokat abban az időben a francia király azzal vádolta, hogy egy
titkos bálványt imádnak, egy olyan arcképet, amely egy szakállas férfit ábrázol. Egyes
tudósok szerint a torinói leplet egy különleges ereklyetartóba helyezték, amelyből
csak az arc maradt látható, és a legnagyobb titokban tisztelték. Már maga az a tény
is, hogy a lepel a templomosok tulajdonában volt nagyon kockázattal járt. Veszélyes
lehetett számukra, a lepel ugyanis egy szörnyű fosztogatás alkalmával tűnt el, és
elkövetőit III Ince pápa kiközösítette az egyházból. Ugyanezt a büntetést alkalmazza
az ereklyekereskedőkre az 1215-ös negyedik Lateráni Zsinat is.