A zsinat az egyházi hagyomány és megújulás szintézise – Agostino Marchetto érsek felszólalása

Az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának titkára szombaton felszólalt a firenzei Akadémia ülésén. A főpásztor előadásában a zsinat megalapozott és tiszteletteljes értelmezésének kérdésével foglalkozott. Ehhez a 62 vastag kötetben összegyűjtött hivatalos iratokat kell tanulmányozni. Sokan ugyanis magán- feljegyzésekre, naplókra hivatkozva csökkenteni kívánják a záródokumentumok jelentőségét, azt sugallva, hogy ezek nem tükrözik hűen a II. Vatikáni Zsinat valódi lelkületét.

Marchetto érsek megemlítette az ún. bolognai csoportot, amelynek tagjai nagy kitartással, széleskörű baráti kapcsolataikkal és számos eszközzel elérték, hogy a zsinatról egy torz és ellentmondásos képet fessenek és kényszerítsenek rá másokra. Szerintük a zsinat nyomán egy „demokratikus” egyháznak kellett volna születnie, amely figyelmen kívül hagyja az egyházi intézményeket, tekintélyüket és hatékonyságukat, nem tekinti azokat a hit középpontjának és mértékének. A bolognai csoport azt akarja elhitetni, hogy a zsinatot követően új típusú katolikusok keltek életre, akik már nem egyházközpontúak és nem kötődnek a tanhoz, főleg nem annak egyedüli megfogalmazásához. Még ennél is radikálisabb nézeteket vall Hans Küng teológus – jegyezte meg felszólalásában Agostino Marchetto érsek.

A helyes hermeneutika szerint azonban a zsinat tanításában a hagyomány és a megújulás szintézisét kell látnunk. Nem szakadásról, nem egy felforgató forradalomról van szó, hanem hűséges evolúcióról, fejlődésről, mint ahogy erre XVI. Benedek pápa rámutatott 2005-ben a Római Kúria tagjaihoz intézett beszédében. A folyamatosságban megújuló egyház mindig növekszik és fejlődik az időben, ugyanakkor mindig saját maga marad: csöndben, de egyre láthatóbban bő termést hoz.