XVI. Benedek találkozott az Afrikával foglalkozó szinódus különleges tanácsának tagjaival 

Ezzel a csütörtök esti találkozóval a pápa jelképesen a fekete kontinensen indította el az október 4-25. között a Vatikánban megrendezésre kerülő ülést. A különleges tanács a földrész következő országainak 12 képviselőjéből áll: Nigéria, Tanzánia, Dél-Afrika, Algéria, Kamerun, Mozambik, Kongó, Burkina Faso, Zambia, Madagaszkár és Egyiptom. A yaoundéi apostoli nunciatúrán este fél 7-kor kezdődött program elején, Nikola Eterovic érsek, a szinódus főtitkára köszöntötte a Szentatyát, majd röviden bemutatkoztak a tanács tagjai. Ezt követően a pápa szólt a jelenlevőkhöz. Az est záró programjaként XVI. Benedek fél 8-kor együtt vacsorázott a püspöki szinódus különleges tanácsa tagjaival, valamint a pápai kíséret bíborosi és püspöki tagjaival.

Beszéde elején a Szentatya felidézte, hogy az első Afrikával foglalkozó szinódust II. János Pál hívta össze 1994-ben. Majd köszönetet mondott a főpásztoroknak, akik a különleges tanács tagjaiként közreműködtek a Lineamenta és a munkadokumentum (Instrumentum Laboris) kidolgozásában. Ebben visszatükröződik Afrika nagy dinamizmusa, de a kihívások is, amelyekkel a püspököknek szembe kell nézniük. Az őszi szinódus témáit bemutatva a pápa arra buzdította a főpásztorokat, hogy Krisztusból, a testté lett Igéből induljanak ki érvényre juttatva az afrikai hagyományokat, az életről, az emberről és a családról kialakított felfogás tökéletesítésében.

XVI. Benedek felidézte azt a bensőséges köteléket, amely Afrikát és a kereszténységet összeköti, kiemelve néhány fontos mozzanatot a kontinens keresztény történetéből. Szent Márk evangélista Alexandriában járt és tanúságot tett Krisztus kereszthaláláról Afrikában, ahol az Örömhír gyorsan elterjedt vértanúkat, szenteket és kiváló teológusokat adományozva az egyháznak. A fekete földrész észak-keleti részén a kereszténység közel ezer évig élt. A 15. és 16. században az európaiak megérkezésével, akik átjárót kerestek India felé, a Szaharától délre fekvő tengerparti területek lakói is megismerhették Krisztust. Majd a 19. és 20. században a világ minden részéről érkező misszionáriusok hirdették az Evangéliumot. A pápa háláját fejezte ki apostoli lelkesedésük miatt és megemlékezett az afrikai katekétákról is, akik nélkülözhetetlen társaik ebben a tevékenységben. Kiemelte továbbá az egyház szerepét a függetlenné vált afrikai országokban; hozzájárult az új nemzeti identitás felépítéséhez és igyekezett Krisztus identitását beilleszteni ebbe.

A Szentatya végül aláhúzta, hogy a keresztény közösségek váljanak egyre inkább Isten Szava meghallgatásának és a Szentírás olvasásának helyévé. Ezen az egyházon belüli elmélkedő és közösségi olvasáson keresztül a keresztény ember találkozik a feltámadt Krisztussal, aki szól hozzá és visszaadja neki a reményt az élet teljességébe, amelyet Ő kínál a világnak.