A pápa Cirenei Simon példáját állította a betegek elé a fogyatékkal élők rehabilitációs központjának látogatása során 

XVI. Benedek csütörtökön délután fél ötkor érkezett a Paul Emile Léger (1904-1991) bíborosról elnevezett intézménybe. Ez a fogyatékkal élők nemzeti rehabilitációs központja Kamerunban. A kanadai bíboros, Montréal nyugalmazott érseke, a Szulpiciánus Kongregáció tagja alapította 1972-ben. A bíboros 1968-ban vonult vissza Afrikába, hogy misszionárius tevékenységet folytasson. A központ 1978-ban az állam kezébe került és azóta a Szociális Minisztérium kezelésében működik. A központ feladata a fogyatékkal élők és a hátrányos helyzetű kiskorúak szakmai képzése társadalmi integrációjuk elősegítése érdekében. Az épületben találhatók rehabilitációs termek, a grafikai művészetek (festészet, szitanyomás, metszet, díszítés), a famegmunkálás, az informatika oktatására alkalmas osztályok, ortopédiai (tolószékek összeállítása és karbantartása, triciklik és ortopédiai cipők) eszközök készítésére alkalmas helységek.

A Szentatyát a szociális miniszter, a központ igazgatója és az egészségügyi pasztorációval megbízott püspök fogadta a Léger központban. Majd a pápa az intézmény kápolnájában rövid imát mondott. Ezt követően találkozott a beteg és fogyatékkal élő gyermekekkel. Az intézmény mögötti kosárlabdapályán pedig az ország különböző kórházaiból érkezett 200 beteg várta. A szociális miniszter és a püspök köszöntő beszéde után XVI. Benedek osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel. Majd a betegek átadták ajándékaikat a pápának. Ezt követően együtt imádkoztak, a Szentatya áldást osztott és beszélgetett a betegekkel.

A pápa hangsúlyozta, hogy a betegek és a szenvedők nincsenek egyedül a fájdalomban, Krisztus ugyanis közel áll hozzájuk. Utalt Léger bíborosra, aki megkönnyebbülést hozott a test és a lélek gyötrelmeire. Rámutatott, hogy a katolikus egyház mennyire elkötelezett Kamerunban az AIDS, a malária és a tüdőbaj elleni küzdelemben. Arra bíztatta az intézmény dolgozóit, hogy nagy elszántsággal folytassák ezt a sürgető feladatot. A estvéreink elmélyedése a kereszt misztériumában, a tiszteletteljes és együttérző csend, az imával teli jelenlét, a gyengédség és a vigasz egy jele, egy kedves tekintet, egy mosoly, gyakran többet ér a szavaknál – állapította meg a pápa.

Ezt követően az Evangéliumból kiemelte az afrikai Cirenei Simon példáját, aki azt a feladatot kapta, hogy segítse vinni Jézus keresztjét a Golgotára. Saját szenvedése árán részt vállalt Krisztus végtelen szenvedésében, aki megváltott minden embert, üldözőit is beleértve. Nehéz elfogadni, hogy mások keresztjét vigyük – mutatott rá XVI. Benedek. Gyötrelmeink és lázadásunk mélységében Krisztus szerető jelenlétét kínálja nekünk még akkor is, ha nehéz megértenünk, hogy mellettünk áll. Csak az Úr végső győzelme fedi majd fel számunkra megpróbáltatásaink végső értelmét.

Minden szenvedő afrikai és más személy Krisztust segíti keresztje hordozásában, és Vele megy felfelé a Golgotára azért, hogy egy napon újra feltámadjon Vele. Amikor a kereszten függő Krisztus arcáról elmélkedünk és felismerjük szörnyű szenvedését, a hiten keresztül megpillanthatjuk a Feltámadt Úr ragyogó arcát. Azt mondja nekünk, hogy a szenvedésé és a betegségé az utolsó szó emberi életünkben.

Végül XVI. Benedek Avilai Nagy Szent Teréz példáját emelte ki, aki kolostorát Szent József oltalmába helyezte és a szent emléknapján gyógyult meg betegségéből. Szent Teréz Szent Józsefben nemcsak a testi egészség közbenjáróját látta, hanem a lelki egészségét is, az ima tanítómesterének tekintette. Mi is hasonlóképpen cselekedhetünk – hívta fel a figyelmet a pápa. A kórházi alkalmazottakhoz és az egészségügyben dolgozókhoz fordulva kiemelte: a szenvedőket elkísérve a gondoskodáson és a figyelmen keresztül jótékonysági és karitatív cselekedetet végzünk, amelyet Isten elismer. Az orvosoknak és a kutatóknak a feladata, hogy a fájdalomcsillapítás minden legális módját gyakorolják. Elsősorban arra kaptak meghívást, hogy védelmezzék az emberi életet fogantatásától természetes haláláig.