Az evolúció témájáról beszélt első nagyböjti prédikációjában P. Cantalamessa

Az evolucionizmus, az intelligens tervezés tézise, a Szentlélek szerepe a teremtésben – ezeket a témákat érintette a Pápai Ház prédikátora első nagyböjti prédikációjában, amelyet a vatikáni Redemptoris Mater kápolnában tartott, a pápa és a Római Kúria tagjai számára. Darwin születésének kétszázadik évfordulója kapcsán P. Raniero Cantalamessa Szent Pál szavaiból indult ki: Isten áll a világ történelmének kezdetén és végén, titokzatosan vezeti azt egy cél felé, felhasználva az emberi szabadságot is. Az intelligens tervezés tézise ez, amely szemben áll azokkal, akik azt tartják, hogy a kozmosz vakon működik egy rendező intelligencia nélkül.

A Pápai Ház prédikátora ezután hangsúlyozta: a hívő embernek meggyőződése, hogy a Biblia választ ad a világ történetének kezdeteiről. Ebben, ahogy minden könyv címlapján, megtaláljuk a szerző nevét és a mű címét. Ez az analógia segíthet összebékíteni Isten intelligens tervezésébe vetett hitünket azzal a látszólagos esetlegességgel és előreláthatatlansággal, amelyre Darwin és a mai tudomány világít rá. A kegyelem és a szabadság közötti kapcsolatról van szó – figyelmeztetett a kapucinus szerzetes.

Lelki síkon a kegyelem helyet ad az emberi szabadság előreláthatatlanságának és rajta keresztül cselekszik. Fizikai és biológiai szinten minden a másodlagos okok (a fajok túlélésért folyó küzdelme Darwin szerint, az ok és a szükségesség Monod szerint) játékára van bízva. Ezt a játékot azonban az isteni gondviselés hozta létre. Egyik és másik esetben is Isten egyenesíti ki a görbe vonalakat. A teremtett világ a Szentlélek műve, amely tökéletessé teszi a dolgokat és hozzájárul, hogy a káoszból a rend felé fejlődjenek. Ez történik az emberben is, a mikrokozmoszban.

A Szentlélek segít mindannyiunkat, hogy a rendetlenségből, a zűrzavarból és a szétforgácsoltságból a rend, az egység és a szépség felé haladjunk. Ez a szépség abban áll, hogy összhangban vagyunk Isten akaratával és hasonlókká válunk Krisztushoz, valamint hogy a régi emberből újjá leszünk. Az egész élet, nemcsak a serdülőkor egy „evolúciós kor”. Az Evangélium szerint gyermekké kell válnunk. A Nagyböjt ideális időszak arra, hogy ennek a megfiatalodásnak szenteljük magunkat. A Szentlélek a lelke ennek a megújulásnak és megfiatalodásnak – mutatott rá P. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház prédikátora első nagyböjti elmélkedésében.