„Újítsuk meg hitünket és ajándékozzuk meg korunkat az evangélium drága kincsével” - XVI. Benedek pápa katekézise Szent Bonifác püspökről

XVI. Benedek pápa ezen a szerdán is a Szent Péter téren tartotta meg az általános kihallgatást. A világ különböző részeiből érkezett sok ezer zarándokhoz intézett beszédében a pápa a mai katolikusok hitével kapcsolatban két jelzőt használt: langyosnak és bürokratikusnak nevezte azt. Ezzel szemben erős és eleven hitre van szükség, ezért a pápa arra kérte a hívőket, hogy befogadják be életükbe Isten Szavát, ragaszkodjanak az egyházhoz és Péter utódához és világítsák meg a mai kultúrát a keresztény hit ragyogásával.

A Szentatya ezen a szerdán katekézisét egy nyolcadik században élt nagy keresztény hittérítő alakjának, Szent Bonifácnak szentelte. Alakja úgy él a történelemben, mint a germán népek apostola. Életéről számos adat maradt ránk. Az angliai Wessexben született 675 körül angolszász családból. A keresztségben a Winfried nevet kapta, később II. Gergely pápa változtatta meg nevét Bonifácra. Rendkívül fiatalon szerzetbe lépett és kiváló szellemi képességei alapján a tudósok nyugodt és brilliáns pályája állt előtte. Latin grammatikát szerkesztett, valamint latin költeményeket és tanulmányokat írt. Harminc éves kora körül szentelték pappá és ekkor úgy érezte, hogy Isten a pogányok megtérítésére hívja. Szülőföldje, Nagy Britannia alig egy évszázaddal korábban keresztelkedett meg bencés szerzetesek hittérítése nyomán és máris olyan erősnek bizonyult a vallásban, hogy hithirdetőket küldhetett Közép-Európába. Winfried néhány társával a frízek földjére (a mai Hollandiába) indult, ám olyan erős ellenállásba ütköztek, hogy vissza kellett vonulniuk Angliába. Két évvel később Rómába ment, ahol II. Gergely pápa személyesen azzal bízta meg, hogy a germán népek között hirdesse az evangéliumot. Fáradságot és veszélyt nem ismerő missziós tevékenysége igen gyümölcsözőnek bizonyult. A pápa püspöki méltósággal ruházta fel, hogy a hittérítést még nagyobb tekintéllyel folytathassa. Maga a pápa szentelte egész Németország régiós püspökévé. Bonifác küldetését kiterjesztette Galliára is, ahol főként az egyházfegyelem visszaállításán és a római pápával való szorosabb egység megteremtésén fáradozott.

II. Gergely pápa utóda, III. Gergely is nagy becsben tartotta Bonifác szolgálatát és a germán népek érsekévé tette. A hithirdetés műve mellett egyházmegyéket alapított, szinódusokat tartott, kolostorokat létesített, amelyek a hit és a művelődés világítótornyaivá váltak. Különösen jelentősnek bizonyult a fuldai kolostor alapítása 743-ban, ahol a monachusok az imán, a munkán és az önmegtagadáson keresztül terjesztették a keresztény életszentségre szóló meghívást. Bonifác jelentős levelezést, irodalmi alkotást és szentbeszéd gyűjteményt hagyott az utókorra. Jóllehet már előrehaladott volt a korban újabb missziós körútra indult 50 társával együtt a frízek közé, ahol 754 június 5-én vértanú halál várt rá. Holttestét Fuldában helyezték örök nyugalomra. Már egyik első életrajzírója ezt vallja róla: „Szent Bonifác püspököt a germán föld minden lakosa méltán atyjának mondhatja, mert elsőként újrateremtette őket Krisztusban hithirdetésének szent szavával, megerősítette őket példájával és végül életét adta értük, amelynél nagyobb szeretet nem létezik.”

A Szentatya katekézisében végül azt kérdezte, hogy az évszázadok távlatából mi az, amit e nagy hithirdető és vértanú örökségéből mi is magunkénak vallunk. A Szentatya a következőket jelölte meg: Isten igéjének megélése az egyház hitében, az Apostoli Székkel való közösség, a római-keresztény és a germán kultúra találkozásának elősegítése. Bonifác bátor tanúbizonysága felhívás a mai kor hívő emberei számára is, hogy fogadják el Isten Igéjét, hogy szeressék az egyházat, hogy érezzék magukat felelősnek jövőjéért és keressék az egységet Péter utóda körül. A pápa ezekkel a személyes szavakkal zárta méltatását: „Mindig nagy hatással van rám Szent Bonifác püspök evangéliumi buzgósága, az, hogy negyven évesen elhagyja a szép és gyümölcsökben gazdag szerzetes életet és hithirdetőnek indul az alázatosak, a barbár népek közé. A mai ember langyos és bürokratikus hitével ellentétben nyolcvan évesen új küldetésbe kezd, amely vértanúsággal végződik. Újítsuk meg hitünket és ajándékozzuk meg a mai kort az evangélium drága kincsével.”

A kihallgatás befejező aktusaként a Szentatya fájdalommal emlékezett az Észak-Írországban elkövetett merényletekre, melyek két brit katona és egy észak-ír rendőr életét követelték. A pápa részvétéről és imáiról biztosította az áldozatok és sebesültek hozzátartozóit. Elítélte a terrorista merényleteket, amelyek veszélyezteti az Észak-Írországban a megbékélésre irányuló politikai folyamatot és kioltják a reménységet az emberi szívekből.