A Nagyböjt második vasárnapának evangéliumához kapcsolódó verset Ulbrich András tolmácsolja:
Ez volt
hegye az elragadtatásnak. Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap, Ünnepe az életnek,
a csodának. Aranyos arccal fölnézett a Mester, Ruhája hónál tündöklőbb ezerszer,
Ó, ily fehér még nem volt eddig ember! Jött Mózes, aki eltűnt, mint egy álom,
Illés, ki elszállt lángoló batáron S három tanítvány, boldog halaványon. És
monda egy: Mi szép, mi szép az élet, Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled, Építsünk
hármas hajlékot tinéktek! Nem szólt a Mester. A fény és a mámor Elrebbent
mirhaillatként arcáról S lenézett a hegy napos magosából… És lenn, ahol a
Golgota vet árnyat, Látta a méla, néma olajfákat, Hol nemsokára lelke holtrabágyad!