A délkelet-európai püspökök Szent Pál nyomában

A térség főpásztorai idén március 3-a és 8-a között a törökországi Iszkenderumban tartják szokásos évi találkozójukat. A megbeszélés témája: „Keresztény önazonosság egy multikulturális és soknemzetiségű világban”. A találkozó során a délkelet-európai püspöki konferenciák elnökei, illetve képviselői elzarándokolnak számos Szent Pál emlékét őrző kisázsiai helyre, ahol liturgiára kerül sor, illetve találkoznak a helyi katolikus közösségekkel és polgári vezetőkkel. Március 7-én I. Bartolomeosz ökumenikus pátriárkával folytatnak megbeszélést, majd az ortodox vecsernye után az isztambuli katolikus székesegyházban Erdő Péter bíboros mutatja be a záró szentmisét.

Az eddig elhangzott felszólalások közül most Dimitrios Salachas görögországi apostoli exarcha, Kósa Antal moldovai (kisinyovi) püspök, valamint Cornel Damian, bukaresti segédpüspök beszédét foglaljuk röviden össze.

Dimitrios Salachas exarcha megállapította, hogy a népi vallásosság mindig is részét alkotta Görögország történelmi-kulturális örökségének. A globalizáció, a laicizmus, a szekularizmus és a nyugati újpogányság vitathatatlan jelenléte kihívás mind az ortodox mind a katolikus hívek számára. Az ortodox egyház, bár az alkotmány szerint az ország hivatalos vallását képviseli, nem gyakorol többé olyan erkölcsi hatást az emberekre és intézményekre, mint ezt a múltban tette. A két egyház egyformán aggódik ugyanazon problémák miatt. Nem túlzás azt állítani, hogy ha Pál ma Athénba érkezne, meg kellene ismételnie kétezer évvel ezelőtti beszédét az Areopágoszon, látva napjaink ideológiai és gyakorlati újpogányságát.

A görögországi helyi egyház mai arculatát a tömeges bevándorlás alakította ki, amelynek következtében fokozatosan átalakul önazonossága. A görög-katolikusok, a latin és keleti szertartású hívek ma már kisebbséget alkotnak a katolikus kisebbségen belül. Számuk egyre csökken, egyrészt a vegyes-házasságok miatt. Az utóbbi három évtizedben a görög-katolikus hívek mellett jelen vannak néhány ezres létszámban az iraki káldok, az Ukrajnából, Romániából, a Fülöp-szigetekről érkezett latin illetve keleti rítusú hívek, valamint katolikusok Albániából, Bulgáriából, Bosznia-Hercegovinából, Moldovából, továbbá afrikai és latin-amerikai országokból.

Ezeknek a híveknek sajátos lelkipásztori és szociális segítségre van szükségük, azonban a helyi katolikus egyház ma még nem képes arra, hogy az összességében 350 ezerre tehető katolikus bevándorlók lelkipásztori igényeit kielégítse. Nem rendelkezik elegendő személyi állománnyal, továbbá hiányoznak a struktúrák és az anyagi eszközök is, mind a bevándorlók, mind az évente Görögországba látogató katolikus turisták millióinak pasztorális ellátására. Az ország bevándorlási politikája is rendkívül hiányos a többi európai országéhoz viszonyítva. Ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy Görögországban a katolikus egyház jövőjét éppen a bevándorlók jelentik majd.

Dimitrios Salachas görögországi apostoli exarcha még elmondta: mindazok ellenére, hogy javulnak a római katolikus egyház és az ökumenikus pátriárkátus közötti kapcsolatok, hogy II. János Pál pápa ellátogatott Görögországba, hogy az ortodox és a katolikus egyház között hivatalos teológiai párbeszéd folyik, a múlt előítéleteinek továbbélése miatt helyi szinten még nem könnyű a szilárd és testvéri kapcsolatok kialakítása.

Kósa Antal (Anton Coşa) kisinyovi püspök felszólalásában rámutatott, hogy a Népek Apostolának hithirdetése örökösen időszerű. Moldovában azonban olykor rendkívül nagy erőfeszítést kíván, hogy a lelkipásztorok a gyakorlatban megvalósítsák Szent Pál tanítását. Az országban a keresztény önazonosságot még ma is sújtja a múlt ateista öröksége. Az egyre terjedő fogyasztói szemlélet főleg a fiatalok körében bomlasztja az amúgy is törékeny társadalmi szövetet.

Az ortodox egyház nagy küzdelmet folytatott az ateizmus hegemóniája ellen. Ma ehhez egy tipikusan kelet-európai laicizmus társul, amelyet nem a szolidaritás vagy a társadalmi igazságosság, hanem az önközpontúság, a korlátlan individualizmus, a hatalom illúziója jellemez. A tömeges kivándorlás következtében Moldova lakossága 25%-kal csökkent, ma 4 millió körül van. A katolikus hívek a lakosság mindössze fél százalékát teszik ki. A kisebbségben élő helyi egyház lelkipásztori és karitatív szolgálatával kitartóan küzd az ideológiai és kulturális korlátok felszámolásáért. Olyan társadalomban végzi küldetését, amelynek sokirányú igénye van, de nem mindig vágyik Istenre.

Az emberek nehezen értik meg a lelkipásztorok feladatát, ami a következő: az ég és a föld összekapcsolása, Isten szeretetének átadása a szenvedő embereknek. A keresztény önazonosság védelmének első lépése tehát az, hogy megértessük az emberekkel: a lelkipásztori hivatás szolgálat, nem pedig egy foglalkozás a sok közül – mondta többek között Kósa Antal moldovai püspök.

Cornel Damian bukaresti segédpüspök felszólalásában arra mutatott rá, hogy a kommunista rezsim összeomlása nem járt egyértelműen egy szabad állam és egy egészséges társadalom létrejöttével. A múlt ideológiai rendszerével való szakítás nagy űrt hagyott maga után. A társadalom minden szintjét mélyen átitatja a korrupció. A bukaresti 75 méter magas toronyház a 8 méter magas Szent József székesegyház mellett, csupán a jéghegy csúcsa annyi más törvénytelen intézkedés között. Nagyon sok ember teljesen kiszolgáltatott és nem tudja megvédeni magát. A kérdés az, hogy az egyház hogyan válaszolhat az új kihívásokra, és hogyan tudja betölteni a poszt-kommunista társadalmakban keletkezett űrt – mondta a bukaresti segédpüspök.

Helytelen azt állítani, hogy a világi hívek a földi valóságban kötelezték el magukat, míg a papok és szerzetesek az isteni valóságban tevékenykednek. Ugyanígy helytelen a hit vagy a spiritualitás világi dimenziójáról szólni. Csak egy alapvető spiritualitás van és ez a keresztény lelkiség. Erre a közös alapra lehet építeni az egész spiritualitást, amely azután a sajátos életállapotnak megfelelően fejlődik tovább a papi, szerzetesi hivatásban, a házasságban, özvegyi állapotban.

Missziós lelkipásztori szolgálatra van szükség, amelyben minden kereszténynek szerepe, funkciója van. Az a célunk – tette hozzá Cornel Damian bukaresti segédpüspök, - hogy plébániáinkon kiépítsük a családok, a hívek egymást segítő közösségét, hálózatát. Ez lehet a módja annak, hogy megvédjük és előmozdítsuk a keresztény önazonosságot, felragyogtatva az evangéliumi igazságot.