„A szabadságra kaptatok meghívást. Az igazi szabadság pedig a szolgálatban valósul
meg” – mondta XVI. Benedek a római szeminaristáknak
Pénteken délután, a Bizalom Szűzanyja liturgikus ünnepének előestéjén a Szentatya
a hagyománynak megfelelően felkereste Rómában a Pápai Nagyszemináriumot. Az intézet
kápolnájában „lectio divina” keretében Szent Pálnak a Galatákhoz írt levelét elemezte.
A szabadság mindig is az emberiség nagy álma volt, főleg a modern korban. A szabadság
azonban nem azt jelenti, hogy az abszolút Én fogalma szerint élünk. Az abszolút Én,
aki senkitől és semmitől sem függ, csak látszólag jelenti a szabadságot. Az „én”,
a test abszolutizálása, vagyis az ember lealacsonyodása szabadossághoz vezet, ami
a szabadság kudarca – állapította meg a pápa. Szent Pál erőteljes paradoxont használva
fejezi ki a szabadság lényegét, ami a szeretetben való szolgálatban valósul meg. (Ti
szabadságra vagytok hivatva.. szeretettel szolgáljátok egymásnak Gal 5,13). Akkor
válunk szabaddá, ha egymást szolgáljuk. Mint Isten teremtményei, tőle függünk, de
ez nem a zsarnokság, hanem a szeretet köteléke.
Az emberi szabadság egyrészt
azt jelenti, hogy Isten örömében és szeretetében élünk, ugyanakkor kifejezi embertársainkhoz
fűződő kapcsolatainkat is. Nem lehetünk szabadok mások ellenében. Nem abszolutizálhatjuk
saját énünket, mert akkor a többi ember ellenségévé válunk. Csak másokkal együtt valósíthatjuk
meg az emberi szabadság összhangját. Az igazság rendje és a jog azok az eszközök,
amelyek felszabadítanak az önzés rabszolgaságából. A Galatákhoz írt levelében Szent
Pál aggódik a helyi keresztény közösség miatt, mivel felütötte fejét körükben a viszálykodás,
az ellenségeskedés, a test szerinti élet.
A pápa megállapította: ma is előfordulnak
hasonló esetek. Ahelyett, hogy az egyes hívek beilleszkednének Krisztus Testének,
az egyháznak a szeretetközösségébe, mindenki magasabb rendű akar lenni a másiknál.
Vannak, akik arrogáns meggyőződéssel azt hiszik, hogy jobbak, mint a többiek. Így
keletkeznek a romboló viták, amelyek az egyház karikatúrájaként hatnak, hiszen az
egyháznak egy szívvel és egy lélekkel kellene élnie. „Aki beképzeli magának, hogy
valami, holott semmi, önmagát áltatja. Vizsgálja meg mindenki tulajdon tetteit, s
tartsa meg dicsekvését önmagának, ahelyett, hogy mások elé tárná” (Gal 6,3-4).
Szent
Pál figyelmeztetését követve nekünk is lelkiismeretvizsgálatot kell tartanunk: ne
gondoljuk azt, hogy többek vagyunk másoknál, hanem Krisztus és a Szűzanya alázatával
lépjünk be a hit engedelmességébe. Csak így nyílik meg számunkra az igazság és a szeretetben
megvalósuló szabadság tág tere – mondta a római nagyszeminárium növendékeinek XVI.
Benedek pápa, intézetük védőszentje, a Bizalom Szűzanyja liturgikus ünnepének előestéjén.