Az indiai és ukrán egyház sürgető pasztorális kihívásairól tanácskozott a ROACO

Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa zárta le felszólalásával a Keleti Egyházakat Segítő Mű (ROACO) közgyűlését. Január 26-a és 30-a között zajlott a találkozó Rómában, amelyen az indiai és ukrán egyházi közösség helyzetét vitatták meg. A két országba történt legutóbbi utazására utalva a bíboros kiemelte a lelkipásztori tevékenységek sürgősségét és szükségességét. Hangsúlyozta, hogy különösen a távol-keleti indiai katolikus egyháznak, a Szír-Malankár és Szír-Malabár egyházaknak van nagy szüksége a segítségre. A két közösség folyamatos növekedése arra figyelmeztet, hogy nagy szükség lenne új egyházmegyék létrehozására az ország területén. Ezzel növekednek az anyagi szükségletek is, amelyekhez a ROACO igyekszik hozzájárulni. Sandri bíboros bemutatta a találkozó gyümölcseként megérlelt gondolatokat, amelyeket ő maga így fogalmaz meg: „a béke zarándoklata Indiában a Szír-Malankár és Szír-Malabár egyház szentjeinek és boldogjainak nyomában.” A bíboros utalt a közelmúltban történt keresztényellenes erőszakos megnyilvánulásokra, majd biztosította az indiai híveket a pápa és az egész egyház figyeleméről, szeretetéről és imádságáról.

A Keleti Egyházakat Segítő Mű római közgyűlésén örömmel állapították meg, hogy Ukrajnában húsz év elnyomás után újjászületőben van a görög-katolikus egyház. Sajnos már húsz évvel ezelőtt is hiányoztak a papi és szerzetesi hivatások, a lelkipásztori struktúrák, különösen a képzés területén.

Azt kell tehát megértenünk, hogy hol és hogyan avatkozhatunk be, segítő szándékkal. Ez alkalommal Sandri bíboros beszámolt Ukrajnában tett látogatásáról is. Mindenekelőtt kiemelte az ukrán görög-katolikus egyház életerejét, és komoly lelkipásztori munkáját. Az ifjúsági és a hivatás pasztoráció, a kultúra és a tömegtájékoztatás világában végzett apostolkodás, mind-mind ígéretes jelek, amely az egyházi struktúrák építésében is megerősítésre találnak: az új lvovi szeminárium, a katolikus egyetem különböző székhelyeinek létrejötte, számos templom felújítása, vagy újak építése és az új kijevi székesegyház, az érsekség épületeinek megépítésével is komoly anyagi erőfeszítéseket igényel. Az ukrán görög-katolikus egyház azonban minden nehézségével együtt, kulcsfontosságú közösséget jelent az egész kelet-európai egyház jövője számára.

A ROACO figyelme India és Ukrajna után Irakra irányult. Nem volt pusztába kiáltott szó az iraki keresztények elkeseredett segítségkérése, amelyet az iraki püspökök a római „ad limina” látogatáson közvetítettek a Szentatya felé. Fernando Filoni érsek helyettes államtitkár közvetítette a pápa aggodalmát azok miatt a körülmények miatt, ahogyan a keresztények kénytelenek a Közel-Keleten élni. Sokuk jövője kilátástalan, kénytelenek elhagyni hazájukat a társadalmi és vallási helyzet miatt. Az iszlám befolyása, a munkahelyek, a szabadság és tisztelet hiánya arra kényszeríti a keresztény családokat, hogy elhagyják hazájukat. Ez mindenkit nagy aggodalommal tölt el, különösen a pápát.