A Feltámadott diadalmaskodik   - Olivier Clément halálára - P. Szabó Ferenc jegyzete

A neves ortodox teológus 2009. január 15-én 86 éves korában elhunyt. Nem hívő családból származott Dél-Franciaország elkereszténytelenedett vidékén (Cévennes), szülei nem keresztelték meg, nem kapott vallásos nevelést. Harminc éves korában tért meg Krisztushoz hosszú keresés után: ateizmus, marxizmus, keleti vallások tanulmányozása után végül Dosztojevszkij, Bergyajev és Lossky, valamint a görög egyházatyák befolyására kérte a keresztséget az ortodox egyházban. Több mint harmincöt évig összehasonlító teológiát és morálist tanított a párizsi Saint-Serge teológiai intézetben. Tevékenyen elkötelezte magát az ökumenikus párbeszédben, közben számos könyvet tett közzé korunk szellemi helyzetéről, a hit és a hitetlenség problémáiról, ortodox gondolkodókról és a modern irodalom nagyjairól Baráti kapcsolatban volt nagy lelki vezetőkkel: Athenagorasz  pátriárkával, Roger Schützzel, Andrea Riccardival, a Szent Egyed közösség alapítójával, Dimitru Staniloae román teológussal. II. János Pál pápa is nagyon tisztelte: 1998-ban őt kérte meg, hogy írja meg a Colosseumnál végzett nagypénteki keresztút szövegét.

Szellemtörténeti írásaiban Clément, aki túljutott az ateizmuson, a totalitárius ideológiák halálát hirdeti, és reménységre hangol: szerinte Nyugat túljutott a nihilizmuson. Ma a szellem lázad, valamiképpen az evangéliumi hagyomány újraéled. Még 1974-ben Szolzsenyicin szelleme c. könyvében kifejtette, hogy a koncentrációs táborok, a totalitárius rendszerek, és annyi barbárság ellenére egyfajta földalatti misztika terjed Nyugton is, főleg a fiatalság körében, részben a keleti vallások hatására: A zsidó-keresztény hagyomány is fellelhető egyes irodalmi művek tematikájában vagy jelen van rostjaikban. Igaz, a nyugati ember a modern ateizmus és nihilizmus hatására teljesen kérdésessé vált. A nyugati racionalitás szétbomlasztja a hagyományos (keresztény) kultúrákat, az emberek a jólétet és a kétes értékű szabadságot hajhásszák. De Olivier Clément ezt kérdezi Hitvalló Maximosz keleti egyházatyával: „Mi a jólét, amely nem válhat öröklétté?”  Nyugat a végső kérdések elé állítja az emberiséget.”

„Földalatti emberek” című tanulmányában (Les visionnaires, 1986, V. fejezet) rámutat arra, hogy a modern emberjogi nyilatkozatok (amerikai, francia forradalom) gyökerénél kétségtelenül a bibliai emberkép található. A XIX-XX. században az Isten képmására teremtett személyt helyezték szembe a totalitarizmusokkal a perszonalista keresztény gondolkodók: Dosztojevszkij, Bergyajev, Vlagyimir Szolovjev. Olivier Clément főleg az orosz ortodox gondolkodókat idézi, akik Oroszországban, majd a francia emigrációban, Dosztojevszkij nyomában megteremtették a  „kereszténység utáni kereszténység nyelvezetét” (langage d’un christianisme de post-chrétienté” – a francia különbséget tesz a társadalmi kereszténység és keresztény hitélet között!).

A Maritain köréhez tartozó Bergyajev azt hangoztatta, hogy a megújult egyháznak helyet kell hagynia a XXI. századi prófétai lendületnek, amely akkor az egyházon kívül, vagy ellene az emberi jogok tematikáját sugallta, és amelyet kidolgoztak olyan perszonalisták, mint a protestáns teológus Karl Barth és a katolikus filozófus, Emmanuel Mounier, valamint az általa szerkesztett Esprit című folyóirat köre. Clément megemlíti, hogy a 70-es és 80-as években a Szovjetunióban értelmiségi fiatalok körében a keresztény hit ébredése összekapcsolódott az emberi jogok követelésével.

A Nyugatra száműzött Szolzsenyicin (Clément 1986-ban írja ezeket!) új kultúrát hirdetett, utalva a Feltámadás hitére. Arra szólította fel a keresztényeket, hogy utasítsák vissza az uralkodó hazugságokat, tartsanak nemcsak egyéni, hanem kollektív bűnbánatot, és önmérsékletükkel segítsék a planetáris igazságosság megvalósulását, teremtsenek olyan kultúrát, amelyben a szépet nem választják el sem az igaztól, sem a jótól, törekedjenek a belső szabadságra és lelki erőtől sugallt polgári bátorságra.

 Befejezésül egy idézet Olivier Clément 2001-es nyilatkozatából: „Igaz-e az, hogy Krisztus feltámadott? Avagy hazugok vagyunk, akik megelégszenek azzal, hogy jól énekelnek? Ha Krisztus valóban feltámadott, egy kicsit bennünk is, bármilyen kevéssé, akkor biztosak lehetünk, bármiféle nehézségek közepette, hogy a szeretet és az értelem győzedelmeskedik.”