Minden várakozást felülmúlóan nagy az érdeklődés Berlinben a XII. Piusz kiállítás iránt

Az „Osservatore Romano” c. vatikáni napilap január 29-i száma arról tájékoztat, hogy a vatikáni tárlatot rendkívüli fogadtatásban részesíti a német főváros lakossága. Rolf Hochhuth, „A helytartó” c. hírhedt színmű írója már kétszer is megtekintette a Pacelli pápának szentelt kiállítást, amely január 22-től március 7-ig tart nyitva.

Walter Brandmüller prelátus, a Történelemtudományok Pápai Bizottságának elnöke szerint az író meglehetősen élénken és nagy lármát csapva reagált a kiállításra, de ez érthető, hiszen sokat keresett „művével”. Az eredetileg a Szent Péter bazilika Nagy Károly szárnyában bemutatott dokumentációs anyagot a következő módon helyezték el az 1700-ban épült Charlottenburg-i kastélyban: az első teremben látható három fontos személyiség levele, amelyek XII. Piusz iránti mély csodálatról tanúskodnak. Ernst Reuter, aki Berlin polgármestere volt a második világháború után, azt javasolja, hogy nevezzenek el utcát a pápáról. Ennek köszönhető ma a „Pacelli allee”, vagyis a Pacelli pápa nevét viselő sétány.

Willy Brandt, későbbi német kancellár, XII. Piusz halálakor az egész nemzet gyászának adott hangot levelében. Ugyancsak megható Otto Dibelius, evangélikus püspök írása. A főpásztorban mély nyomot hagyott a római pápa lelkisége, egyszerűsége, amely ellentétben állt a vatikáni szertartások gazdag pompájával. A kiállításon láthatók Pacelli pápa végsőkig elhasznált cipői, valamint tiarája, amelyet IX. Piusztól örökölt. Közismert volt, hogy abszolút szegénységben élt, elődei ruháit és liturgikus öltözetét használta.

A német látogatókat a leginkább azonban a hetedik, egyben utolsó terem döbbenti meg, amelyben a következő felirat olvasható: „A Pápa csöndje”. A terem közepén látható XII. Piusz bronz mellszobra, vele szemben a Vatikáni Rádió által kölcsönzött történelmi mikrofon, amelyen keresztül a pápai szózatok világszerte elhangzottak. A képet a pápa 1942-es karácsonyi üzenetének németre fordított változata egészíti ki. Nagy hatást vált ki, hogy az üvegtárlókban szembeállították egymással a történelmi forrást és a fekete legendát: az egyik oldalon a Szentszék második világháborúra vonatkozó Aktái és dokumentumai, (1939-45), a másik oldalon pedig Rolf Hochhuth kötetének egy példánya látható – olvassuk az „Osservatore Romano”-ban Walter Brandmüller prelátus, a Történelemtudományok Pápai Tanácsa igazgatójának leírását a berlini XII. Piusz kiállításról.