Zarándokként a vértanú Pál apostol nyomában – Tanulmányi nap a Gergely Egyetemen

Több ezer zarándok érkezik nap, mint nap Rómába, hogy tiszteletét tegye a népek apostola, Szent Pál előtt a jubileumi év alkalmából. Zarándokolni régi keresztény szokás, annyit jelent: Krisztus nyomában járni, Őt követni a földi élet során.

A középkorban zarándokok által kijárt utak hálózták be Európát egészen a Szentföldig. A zarándok azért kelt útra, hogy közvetlen jelen lehessen azokon a helyeken, ahol Jézus is jelen volt, vagy hogy saját kezével érinthesse azokat az ereklyéket, amelyek Jézustól és a szentektől maradtak ránk, e tapasztalat által is erősödve a hitben, és az Istennel, a Teremtővel és Megváltóval való kapcsolatban. A legjelentősebb zarándokhelyek közé tartozik az Örök Város, amely Szent Péter és Szent Pál sírját is őrzi. A mai keresztény számára fontos e tapasztalat megélése, amely visszatekintés a múltba, a gyökerekhez, azok folyamatos keresése, megismerése és megértése.

A Pápai Gergely Egyetemen egy hétfőn tartott szent páli konferencia is erre adott lehetőséget. Az előadássorozat egyes beszámolói Szent Pál nyomdokain jártak művészeti, történeti és régészeti szempontokat követve.

Szent Pál életének egyik legmeghatározóbb pillanata volt megtérése a Damaszkuszba vezető úton. Jelenet, amelyet az Apostolok Cselekedetéből ismerünk, s csak később, a reneszánsz kezdetétől lett gyakran ábrázolt pillanat a képzőművészetben. Elterjedt ikonográfiája Sault lováról leesve a földön, a megtérés pillanatában ábrázolja. A Biblia azonban nem tesz utalást arra, hogy Pál lovon ült volna. Itt is látható, hogy a művészet olykor elemeket tesz a Szentíráshoz, másokat elhanyagol vagy kiemel egy bizonyos cél, lényeg hangsúlyozása érdekében. Itt az a kiragadt pillanat, amikor Saul Istennel találkozik. Istennel, aki a damaszkuszi úton megjelent neki; Istennel, aki képes volt belépni az életébe megváltoztatva azt. A Saulból lett Pál ettől a pillanattól követi Jézust egészen a vértanúhalálig.

Egyes művészek különböző módon ábrázolják ezt a pillanatot. Raffaello, „Szent Pál megtérése” című festményén egy Isten szeretetével átölelt Sault ábrázol, míg Michelangelo egy olyan személyes találkozást jelenít meg, ahol Istennek egy hajthatatlan és erős katonával szemben kell megmutatkoznia, aki ellenállását fejezi ki.

Úgy ahogy Pál esetében történt, Isten képes belépni bárki életébe, és meg is teszi azt. A megtérés pillanata egy egyetemes pillanat, amelyet a művész mindenkivel meg kíván osztani. Egy olyan egyetemes pillanat, ahol megmutatkozik az erő, Isten láthatatlan ereje, s amely példa is egyben minden ember számára – magyarázta előadásában P. Heinrich Pfeiffer, jezsuita professzor.

Giorgio Filippi, a Vatikáni Múzeumok régésze ezek után bemutatta annak a hosszú feltárásnak a részleteit, amely felszínre hozta Szent Pál eredeti, a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában ma is látható sírját. A Kr. u. 67-68-ra tehető sírra ugyanis egy több alkalommal átépített, ill. az 1800-as években tűzvész áldozatává is vált bazilikát emeltek. A bazilika alatt elhelyezkedő sír pontos helye mára már feledésbe merült. A több évnyi ásatások azonban feltárták a sírt, mely folyamat végső fázisa Filippi professzor beszámolója szerint nagyon megható pillanat volt a jelenlevő régészek számára. A Falakon kívüli Szent Pál Bazilikában látható sír ma eredeti formájában van jelen, lehetővé téve így minden zarándok számára annak, Filippi professzor szavaival élve – szemmel való megérintését.

Szent Pál élete példa mindannyiunk számára. A jubileumi év szép alkalom arra, hogy jobban megismerjük életútját, tanításait, ezáltal is közelebb kerülve Istenhez.