"Máriacellben Isten Anyja mindnyájunkat egybegyűjt" - mondta a Pápa, aki az osztrák
kegyhely díszpolgára lett
A szerda délelőtti általános kihallgatáson jelen volt egy osztrák küldöttség is, amelynek
tagjai Máriacellből érkeztek Egon Kapellari grazi püspök vezetésével. Az audiencia
végén a Szentatyát városuk tiszteletbeli díszpolgárságával tüntették ki. Mint emlékezetes,
XVI. Benedek 2007. szeptemberében kereste fel az osztrák kegyhelyet, alapítása 850.
évfordulója alkalmából.
A kitüntetés átvételekor a pápa rögtönzött német nyelvű
beszédben fejezte ki köszönetét. „Isten fizesse meg” – mondta a máriacelli hivatalos
küldöttségnek, majd így folytatta: „Örülök, hogy Máriacell polgára vagyok, és közel
élhetek Isten Anyjához”. Felidézte a kegyhelyen tett két látogatását:
2004-ben
európai közjegyzőkkel járt ott csodálatos időben. Közösen megérezték, hogy Európa
még ma is megtalálhatja önazonosságát, ha ismét találkozik az Úrral, akihez Mária
vezet el bennünket. Pápaként tett lelkipásztori látogatásakor szakadt az eső, de éppen
az eső hozta még közelebb egymáshoz az embereket, és még inkább érezték, hogy együtt
vannak az Úrral és Anyjával. Egon Kapellari grazi püspök jegyezte meg ekkor: „A katolikusok
esőállók”. Ezt akkor mindnyájan megtapasztalhattuk, mert az esőben született meg örömünk,
és láttuk, hogy az eső kegyelem is lehet.
Az Osservatore Romano főszerkesztője
ekkor a „záporozó kegyelmekről” írt - emlékezett vissza a pápa, majd hozzátette: a
történelemben talán olykor hasznos lehet az eső alatt állni, mert így a megfelelő
helyen találjuk magunkat, hogy a megfelelő dolgot cselekedjük.
Máriacell sokkal
több, mint egy kegyhely: a hit zarándoklata élő történetének, az évszázados imának
a megvalósulása. Ott megérezzük, hogy az emberek imáira, fohászaira konkrét válasz
érkezik, hogy kezünket nem az ismeretlen felé nyújtjuk ki, hanem Istenhez, aki Anyja
révén különösen közel akar lenni hozzánk. Ez a hálaérzet teljesen magával ragad bennünket
- mondta a pápa, kifejezve örömét, hogy most már nemcsak szíve, hanem a jog szerint
is otthon van Máriacellben.
„Előreláthatólag ebben az életben nem lesz már
rá alkalmam, hogy fizikailag elzarándokoljak oda, de most már valóban ott élek és
mindig jelen vagyok azokban a sétákban, amelyeket az emlékezet tájain teszek. Mindig
megállok Máriacellben. Érzem, hogy ott Isten Anyja mindnyájunkat egybegyűjt. A máriacelli
Szűzanyának impozáns nevei vannak:
„Magna Mater Austriae, Magna Domina
Hungarorum, Magna Mater gentium slavorum” – ezek a címek kifejezik, hogy az emberek
ott, ahová az Anyához és az Atyához jönnek el, egymás testvéreivé válnak. Megszületik
egységük, és innen kiindulva építhetik szeretetközösségüket.
Mária mindenekelőtt
Magna Mater, de nagysága abban mutatkozik meg, hogy a kicsinyekhez fordul. Bármikor
felkereshetjük anélkül, hogy belépőjegyet vennénk, elég, ha elvisszük szívünket. Tanuljunk
Máriától, aki valóban így válik naggyá: nem azért, mert megközelíthetetlen, nem külső
fensége miatt, hanem szíve jósága révén, amely mindenki előtt megnyitja a közösség,
az egység fogalmát. „Isten fizesse meg!” – búcsúzott a pápa a máriacelli küldöttségtől.