2009-01-21 17:35:44

"Máriacellben Isten Anyja mindnyájunkat egybegyűjt" - mondta a Pápa, aki az osztrák kegyhely díszpolgára lett


A szerda délelőtti általános kihallgatáson jelen volt egy osztrák küldöttség is, amelynek tagjai Máriacellből érkeztek Egon Kapellari grazi püspök vezetésével. Az audiencia végén a Szentatyát városuk tiszteletbeli díszpolgárságával tüntették ki. Mint emlékezetes, XVI. Benedek 2007. szeptemberében kereste fel az osztrák kegyhelyet, alapítása 850. évfordulója alkalmából.

A kitüntetés átvételekor a pápa rögtönzött német nyelvű beszédben fejezte ki köszönetét. „Isten fizesse meg” – mondta a máriacelli hivatalos küldöttségnek, majd így folytatta: „Örülök, hogy Máriacell polgára vagyok, és közel élhetek Isten Anyjához”. Felidézte a kegyhelyen tett két látogatását:

2004-ben európai közjegyzőkkel járt ott csodálatos időben. Közösen megérezték, hogy Európa még ma is megtalálhatja önazonosságát, ha ismét találkozik az Úrral, akihez Mária vezet el bennünket. Pápaként tett lelkipásztori látogatásakor szakadt az eső, de éppen az eső hozta még közelebb egymáshoz az embereket, és még inkább érezték, hogy együtt vannak az Úrral és Anyjával. Egon Kapellari grazi püspök jegyezte meg ekkor: „A katolikusok esőállók”. Ezt akkor mindnyájan megtapasztalhattuk, mert az esőben született meg örömünk, és láttuk, hogy az eső kegyelem is lehet.

Az Osservatore Romano főszerkesztője ekkor a „záporozó kegyelmekről” írt - emlékezett vissza a pápa, majd hozzátette: a történelemben talán olykor hasznos lehet az eső alatt állni, mert így a megfelelő helyen találjuk magunkat, hogy a megfelelő dolgot cselekedjük.

Máriacell sokkal több, mint egy kegyhely: a hit zarándoklata élő történetének, az évszázados imának a megvalósulása. Ott megérezzük, hogy az emberek imáira, fohászaira konkrét válasz érkezik, hogy kezünket nem az ismeretlen felé nyújtjuk ki, hanem Istenhez, aki Anyja révén különösen közel akar lenni hozzánk. Ez a hálaérzet teljesen magával ragad bennünket - mondta a pápa, kifejezve örömét, hogy most már nemcsak szíve, hanem a jog szerint is otthon van Máriacellben.

„Előreláthatólag ebben az életben nem lesz már rá alkalmam, hogy fizikailag elzarándokoljak oda, de most már valóban ott élek és mindig jelen vagyok azokban a sétákban, amelyeket az emlékezet tájain teszek. Mindig megállok Máriacellben. Érzem, hogy ott Isten Anyja mindnyájunkat egybegyűjt. A máriacelli Szűzanyának impozáns nevei vannak:

„Magna Mater Austriae, Magna Domina Hungarorum, Magna Mater gentium slavorum” – ezek a címek kifejezik, hogy az emberek ott, ahová az Anyához és az Atyához jönnek el, egymás testvéreivé válnak. Megszületik egységük, és innen kiindulva építhetik szeretetközösségüket.

Mária mindenekelőtt Magna Mater, de nagysága abban mutatkozik meg, hogy a kicsinyekhez fordul. Bármikor felkereshetjük anélkül, hogy belépőjegyet vennénk, elég, ha elvisszük szívünket. Tanuljunk Máriától, aki valóban így válik naggyá: nem azért, mert megközelíthetetlen, nem külső fensége miatt, hanem szíve jósága révén, amely mindenki előtt megnyitja a közösség, az egység fogalmát. „Isten fizesse meg!” – búcsúzott a pápa a máriacelli küldöttségtől.







All the contents on this site are copyrighted ©.