Imrényi Tibor szegedi ortodox paróchus az egységhétről

Alekszij pátriárka méltatása…
II. Alekszij (magyarul: Elek) pátriárka észtországi származású volt, 1929-ben született, Tallinban mélyen hívő, papi családban. Tudjuk, hogy édesapja, Mihail Alekszandrovics Ridiger (†1962) nem könnyű évtizedekben volt pap: olyan időszakban, amikor a szovjethatalom nyíltan a kereszténység teljes felszámolását tűzte ki céljául. Szülei mégis minden évben elzarándokoltak azokba a kolostorokba, amelyeket a szovjethatalom akkoriban még nyitva hagyott. Ezek a kolostorlátogatások azután mély nyomott hagytak a későbbi főpásztor lelkében. Igen tanulságos ebben, hogy milyen fontos a vallásos, istenfélő nevelés megadása akkor is, ha a keresztényekre kivételesen nehéz idők járnak!
Azt is tudjuk róla, hogy kisgyermekkora óta ministrált a templomban, volt lelki vezetője, állandó gyóntatója.
(1961-ben szentelték püspökké, és 1990-ben, a szentpétervári és novgorodi székből választották meg pátriárkává. Tyihon pátriárka megválasztása óta ez volt az első szabad pátriárkaválasztás, ahol három jelölt közül, több fordulós, titkos szavazással választották meg a helyi egyház első pásztorát.)
Hadd éljek itt az alkalommal, hogy elmondjam, a moszkvai pátriárka nem „minden oroszok pátriárkája”, nem is „egész Oroszországé”, hanem, ahogyan elnevezése is mutatja, „egész Rusz pátriárkája”: ez a régi és hagyományos elnevezés, amely a történelmi „Kijevi Ruszra” utal, és magában foglalja a mai Oroszországot, Ukrajnát, Fehéroroszországot és más területeket.
II. Alekszij pátriárka 18 évig állt egyháza élén. Tudjuk róla, hogy mindvégig nagy figyelmet szentelt a papképzésnek, a világiak vallásos oktatásának, a fiatalok vallásos és erkölcsi nevelésének. Az ő szolgálatának idejére esik az egykor felszámolt teológiai akadémiák, szemináriumok újra megnyitása, ill. számos új alap- közép és felsőfokú egyházi oktatási intézmény létesítése, az egykor igen jelentős eredményeket felmutató missziós szervezetek újraszervezése, az egyházi karitatív szolgálat megkezdése a kórházakban, különféle otthonokban, börtönökben, és nem utolsó sorban számos új egyházmegye létrehozása.
Főpásztori tevékenységét döntően meghatározta a korábbi üldöztetés és elnyomás évtizedeinek minden megpróbáltatáson túl áldásosnak bizonyuló tapasztalata. Ebből a nehéz korszakból a kereszténység – a jó Isten kegyelméből – győztesen került ki.

A Moszkvai Helyi Zsinat…
A Helyi Zsinat január 27. és 29. között fog tanácskozni, de ezt megelőzi a 25-én és 26-án ülésező, ún. Főpapi Zsinat.
A Főpapi Zsinatnak lesz majd a feladata, hogy három püspököt válasszon meg jelöltnek, titkos szavazással, a Helyi Zsinat számára. A jelöltállítás feltétele, hogy olyan személyről legyen szó, aki a 40. életévét betöltötte, felsőfokú teológiai végzettséggel rendelkezzen és egyházmegyés kormányzati tapasztalattal.
A három jelölt személyét a 27-én összeülő Helyi Zsinatnak is meg kell majd erősítenie, sőt, maga a Helyi Zsinat is állíthat újabb jelölteket, de az új jelölteket a zsinati küldöttek -- jelenlegi ismereteim szerint -- huszonöt százalékának ugyanúgy el kell fogadnia. Ezután kerülhet sor „Moszkva és egész Rusz pátriárkájának” megválasztására, titkos szavazással.
A Zsinat összetétele…
A Zsinaton résztvevő küldöttek a következők lesznek: a helyi egyház minden püspöke, beleértve a világ bármely részén diaszpórában szolgáló püspököket, a különböző szinódusi intézmények képviselői, az egyházi szemináriumok, teológiai akadémiák, egyetemek, a férfi és női monostorok  küldöttei, és végül minden egyes egyházmegyéből, a megyés- és vikáriuspüspökön túl, egy-egy választott papi, szerzetesi és világi képviselő.
Azt hiszem, mindenkinek az a vágya, hogy olyan új pátriárka álljon egyháza élén, aki Krisztusnak elkötelezett követője, az imádság embere, a keresztény hit fáradhatatlan hirdetője és védelmezője.

A keresztény egységről…
(Ez 37,17)
A 2009. esztendő januári keresztény egységhetének a bibliai igéje: „... legyenek eggyé kezedben.”
Ez egy ószövetségi profetikus ige, a koreai keresztény egyházak választották ki az egyetemes egységhét céljára.
Isten arra utasítja Ezékiel prófétát – aki saját korában, akárcsak ma a koreai vagy éppen a mi magyar nemzetünk -- egy tragikusan megosztott nemzet tagja volt és népe egységére áhítozott --, hogy vegyen két fadarabot, írja rá Júda és Izráel törzseinek a nevét, illessze egyiket a másikhoz, és legyenek eggyé a kezében az egész nép szemeláttára. A jelképes tettre való utasítás úgy folytatódik, hogy Isten maga fogja majd a két fadarabot egyetlen fává tenni.
Nem arról szeretnék most beszélni, hogy az egyházhoz való hűségben hogyan értelmezzük dogmatikailag ezeket a profetikus sorokat. Csupán a két dologról, amely egészen egyszerű szemmel és biztosan kivehető Ezékiel próféciájából:
Az egyik az, hogy Isten elsősorban tőlünk várja a keresztények teljes egységének a helyreállításáért való cselekvést szolgálatunk különféle területein.
A másik, hogy ezt a teljes egységet maga Isten teremti meg az Ő hatalmával.
Gondoljunk csak arra, milyen próféciát mondott az Úr Jézus Jeruzsálem felett:
„Jeruzsálem, Jeruzsálem, …. hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!” Mt. 23.37
Tehát rajtunk az múlik, hogy akarnunk kell! Még jobban kell akarnunk, mint ahogyan eddig tettük. De maga az Úr Jézus Krisztus az, aki egybegyűjt bennünket!