Imahét a keresztények egységéért

Minden évben január 18 és 25 között szerte a világon a keresztények a Krisztus által akart egységért imádkoznak. A XX. század elején elindult ökumenikus mozgalomba a katolikusok főleg a II. vatikáni zsinat óta kapcsolódtak be. Az Unitatis redintegratio kezdetű zsinati határozat az ökumenizmusról döntő lépés volt: ahogy Yves Congar domonkos teológus mondta, amit a zsinatig mondtak és tettek, ebben a határozatban nyerte el beteljesedését. A hatvan évvel ezelőtt, 1948-ba n Amszterdamban megalakult Egyházak Világtanácsa irányításával kibontakozó mozgalmat egy ideig a katolikus egyház kívülről, „megfigyelőként” szemlélte (egyébként még ma sem tagja a Tanácsnak), de mióta XXIII. János pápa még a zsinat megnyitása előtt, 1960-ban megalapította az Egységtitkárságot (ma Pápai Tanács), szorosabb lett a kapcsolat az ökumenikus mozgalom és a katolikus egyház között. XXIII. János és az Egységtitkárság élén álló Bea bíboros legyőzték a kezdeti nehézségeket, megszerezték a nem katolikus keresztények bizalmát. A zsinat pedig megújított egyháztanával és az ökumenikus határozattal véglegesen elkötelezte egyházunkat az ökumenizmus mellett. Ezt II. János Pál több ízben hangsúlyozta, főleg Ut unum sint kezdetű, 1995-ös enciklikájában, amelyben bővebben kifejtette a zsinati határozatot és irányelveket adott a dialógushoz, az ökumenikus párbeszédhez. Már összegezte is a zsinat óta eltelt harminc év dialógusának gyümölcseit. Ismeretes, hogy katolikus-nem katolikus teológiai vegyes bizottságok működnek, és sok vitatott kérdésben már egyetértésre jutottak, pl. katolikusok és lutheránusok a megigazulás kérdésében.

De II. János Pál, a zsinatot követve főleg a lelki ökumenizmust, a megújulást és a megtérést hangsúlyozta. Mert igazi ökumenizmus nincs a szív megtérése nélkül. Személyeknek és intézményeknek megújulásra, reformra van szükségük az evangélium szerint. A szívbéli megtérést és életszentséget a keresztények egységéért a magán- és nyilvános könyörgésekkel együtt az egész ökumenikus mozgalom lelkének kell tekinteni, és ez jogosan nevezhető lelki ökumenizmusnak is. A szeretet legteljesebb megnyilvánulása a közös imádság. Az imában találkoznak a tökéletesen még nem egyesült keresztények. Akkor is, amikor a keresztények közösen pl. a békéért imádkoznak, a közös imádság magába zárja és erősíti az egységet. Egységük forrása Jézus Krisztus, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Az imádkozók körében jelen van, mert ahogy Ő mondta: „ahol ketten hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Krisztus imádkozik a hívőkkel és a Feltámadott Lelke, a Vigasztaló Szentlélek könyörög bennük. Az imádságos közösség megtanít új szemmel látni a kereszténységet. Látjuk a megosztottságot, ismerjük a tanítványaitól búcsúzó Jézus akaratát. „Legyenek mindnyájan egyek, hogy a világ higgyen Őbenne”. A keresztény üzenet hihetősége és hitelessége a Krisztusban hívők egységétől függ. Ilyen szellemben imádkozzunk a keresztények egységéért az ökumenikus imahét során, amely Szent Pál megtérése liturgikus ünnepén, január 25-én fejeződik be.