„A válságot az evangéliumi és egyetemes értékekkel, a mértékletességgel és szolidaritással
küzdhetjük le” – mondta a Szentatya 2009 első napján
Január elsején, Szűz Mária, Isten Anyja liturgikus ünnepén XVI. Benedek pápa délelőtt
10 órakor szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilikában. Homíliájában
felhívást intézett az izraeliek és palesztinok közötti békéért. Szavaival bátorította
a Gáza övezet kicsiny, de annál buzgóbb plébániájának híveit.
Az év első napján,
karácsony oktáváján, Mária istenanyaságát ünnepeljük, és ez egyben a béke-világnap
is. „Karácsony fényében boldog újesztendőt kívánok mindenkinek, különösképpen is Raffaele
Renato Martino bíborosnak és munkatársainak a „Iustitia et Pax” Pápai Tanácsban elismerve
értékes szolgálataikat, továbbá Tarcisio Bertone bíboros államtitkárnak és az egész
államtitkárságnak, valamint a Szentszéknél akkreditált nagy számban jelen levő követeknek.”
XVI. Benedek a köszöntések után az ünnep liturgiájához, az olvasmányokhoz
fűzte elmélkedését. Az első olvasmány a Számok könyvének 6. fejezetéből vett szakasz,
az ősi ároni áldás: Izrael papjai így áldották meg a népet: „Áldjon meg téged az Úr
és őrizzen meg téged, ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked, fordítsa
feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked.” Az Úr szent nevét háromszor hívták segítségül
kegyelmet és békét kérve. Ez a szokás lényeges valóságra utal: hogy a béke útján járhassanak,
az embereknek és a népeknek szükségük van arra, hogy az Isten rájuk ragyogtassa arcát
és megáldja őket. Ez történt végleges módon a Megtestesüléssel: Isten Fia eljött,
megtestesült és belépett a történelembe, elhozta a visszavonhatatlan áldást, és most
már építhetjük a szeretet és a béke civilizációját.
A II. vatikáni zsinat
ezzel kapcsolatban kijelentette (GS 22): „Isten Fia megtestesülésével bizonyos módon
egyesült minden emberrel”. Ez az egyesülés az Isten képére teremtett emberiség eredeti
szándéka szerint történt. Valójában a megtestesült Ige egyedüli tökéletes és egylényegű
képmása a láthatatlan Istennek. Jézus Krisztus a tökéletes ember. A pápa ismét a zsinatot
idézte: „Benne az emberi természet bennünk is nagy méltóságra jutott” (uo.). Ezért
Jézus földi története, amely a húsvéti misztériumban éri el csúcspontját, egy új világ
kezdete, valóban új emberiség kezdődött vele, amely Krisztus kegyelmével képes megvalósítani
egy békés „forradalmat" nem ideológiai, hanem lelki forradalmat, nem utópisztikusat,
hanem valóságosat, éspedig a felelősségtudatok érlelődésén keresztül. Ez a béke evangéliumi
útja. És itt a pápa hivatkozott ez évi békeüzenetére, amelynek témája: „Küzdjük le
a szegénységet és építsük a békét.”
Ezután a Szentatya röviden kifejtette
a téma két szempontját.
1) Jézus születése Betlehemben kinyilatkoztatja, hogy
Isten a szegénységet választotta maga számára, amikor eljött közénk. Az újszülött
jászolban fekszik. Jézus szegényen akart születni, élni és meghalni. Miért? Liguri
Szent Alfonz, az olaszok kedves karácsonyi énekének szerzője válaszol: „Neked, ki
a világ Teremtője vagy, hiányzik a takaró és a tűz, Ó, Uram, választott Kisded, mennyivel
inkább szeretetre indít engem ez a szegénység, mivel téged a szeretet tett szegénnyé.”
Íme a válasz: Az irántunk való szeretet sarkallta Jézust nemcsak arra, hogy emberré
legyen, hanem hogy a szegénységet válassza. Szent Pál ezt írta a korinthusiaknak (8,9):
„Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag
volt, hogy szegénysége által ti gazdagok legyetek.”
2) A második pontra áttérve
a pápa megmagyarázta, hogy van olyan szegénység, ínség, amelyet Isten nem akar, amely
ellen küzdeni kell, amint a béke világnapi üzenet is mondja, az a szegénység, amely
megakadályozza, hogy a személyek és a családok méltóságuk szerint élhessenek, az a
szegénység, amely megsérti az igazságosságot és az egyenlőséget, és mint ilyen veszélyezteti
a békés együttélést. Ide tartoznak a nem anyagi szegénységnek azok a formái, amelyeket
a békeüzenet említ: a gazdag társadalmakban is jelen van a kisemmizettség, az erkölcsi
és lelki nyomor. A pápa üzenetében a globalizáció távlatában , elődei nyomdokain haladva,
rámutatott a szegénység világméretű csapásaira: járványos betegségek, a gyermekek
szegénysége, az élelmezési válság, továbbá leleplezte az elfogadhatatlan egyre növekvő
fegyverkezési versenyt.
Egyrészt az Emberi jogok Egyetemes Nyilatkozatát ünneplik,
másrészt növekszenek a katonai költségek, megsértve ezzel az ENSZ kartáját, amely
szerint a minimálisra kellene csökkenteni azokat. Ezen kívül a globalizáció eltávolít
bizonyos korlátokat, ugyanakkor újakat építhet, ezért a nemzetközi közösségnek és
az egyes nemzeteknek ügyelniük kell a konfliktusok veszélyeire és megtartani a szolidaritás
szintjét. Revideálni kellene a fejlődés uralkodó modelljét: a pénzügyi problémák
közvetlen megoldásán túl szembe kell nézni a föld ökológiai problémáival, főleg pedig
a kulturális és morális válsággal, amelynek szimptómái a világ minden részén világosan
jelentkeznek.
XVI. Benedek röviden így foglalta össze a kivezető utat az emberiség
jövője számára: hogy legyőzzük az átkos szegénységet, amely elnyom annyi embert, és
mindenki békéjét fenyegeti, fel kell fedezni a mérsékletet és a szolidaritást, ezeket
az evangéliumi és egyben egyetemes értékeket. Még konkrétabban csak úgy győzhetjük
le a nyomort, ha a javak elosztásában követjük Szent Pál tanácsát: „nem úgy, hogy
másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint”
(2Kor 8, 13). A szegénység önmagában nem érték, hanem feltétele a szolidaritás megvalósításának.
Homíliája
végén a Szentatya Szűz Máriához, Isten Fia anyjához fohászkodott a békéért. Segítsen
bennünket legyőzni a szegénységet és építeni az igazi békét, amely opus iustitiae,
az igazságosság műve. Külön imádkozott az izraeli és palesztin népesség megbékéléséért,
a gázai övezetben kitört tömeges erőszak megszűnéséért, a kis gázai plébániáért.
„Mondjuk
Máriának: Megváltónk égi Édesanyja, kísérj bennünket a most kezdődő év során, és esd
ki számunkra a béke ajándékát a Szentföld és az egész emberiség számára. Istennek
Szent Anyja, könyörögj érettünk. Ámen.”