Január elsején életbe lépett a Vatikánban a jogforrásokra vonatkozó új törvény

Vatikán Városállam Törvényszékének elnöke, Giuseppe Dalla Torre rádiónknak adott nyilatkozatában elmondta, hogy az 1929-es törvényhez képest egyszerűsítésről van szó.

A legfontosabb tény, hogy az eddigi hivatkozási pontot jelentő, 1865-ös olasz polgári törvénykönyv helyébe az 1942-es olasz polgári törvénykönyv lépett. A Vatikánban egyre nagyobb nehézségbe ütközött az 1865-ös normák alkalmazása a mai társadalomban. Igaz, az 1942-es törvénykönyv is már eléggé elavult, de mégis modernebb az előzőnél.

Arra a kérdésre, hogy konkrétan milyen változásról van szó, a vatikáni törvényszék elnöke a következőket válaszolta: “Lényegében nincs sok változás, mivel a valóságban az olasz törvénykezéshez a Vatikán mindig csak kiegészítésként fordult. A Vatikán rendelkezik saját törvényekkel. Bár a kánonjog mindig a legfőbb forrást jelentette, mégsem vezették be, mint fő forrást a városállam bíráskodásába. Az olasz újságok eltúlozták a hír jelentőségét. Azt írták, hogy január elsejétől kezdve a Vatikán nem fogadja el többé az olasz törvényhozást. A Vatikán eddig is mindig „megszűrte” az olasz törvényeket, az 1929-es jogforrások esetében is. Eddig is csak rendkívüli esetekben hivatkozott az olasz törvényekre. Az újítás pusztán technikai, jogi jellegű és nincs politikai színezete. Mindenképpen egy szuverén állam belügye, pusztán törvényhozás kérdése, amelynek egyesek más magyarázatot kívánnak adni – tette hozzá nyilatkozatában Giuseppe Dalla Torre a vatikáni Bíróság elnöke, majd hozzátette:

A Vatikáni Városállam, mint független és szuverén állam, tetszése szerint módosíthatja törvényeit. Az 1929-es törvény szerint is csak kiegészítő jellegű volt az olasz normákra való hivatkozás. Csak akkor utaltak az olasz törvényekre, ha azok nem álltak szemben a városállam belső jogrendszerével, a kánonjog alapelveivel és normáival, valamint az isteni, természeti és pozitív jog előírásaival.