Első beszéd Szent Pálról - Kránitz Mihály teológus jegyzete

Egy teljes évet szánt a katolikus Egyház Szent Pál apostol születésének kétezredik évfordulója megünneplésére. 2008. június 29-től, Szent Péter és Pál apostolok ünnepétől kezdve egy esztendőn át világszerte különféle, egyházi és kulturális megemlékezések és konferenciák zajlanak, hogy a népek nagy tanítójának és apostolának rendkívül színes és gazdag alakját bemutassák.
Az Egyházat Jézus Krisztus alapította, de elterjedésében az isteni Gondviselés különleges szerepet szánt Pál apostolnak, aki fáradhatatlan munkával hathatósan hozzá járult ahhoz, hogy a kereszténység mintegy robbanásszerűen lépjen be a Római birodalomba. Amerre járt, missziós útjain, mindenhol keresztény közösségeket, helyi egyházakat alapított. A kétezer évvel ezelőtti korban, összehasonlítva mai világunkkal, szinte csodaszámba ment, hogy lelkeket és szellemeket, kultúrát és filozófiát, távolságot és fizikai megpróbáltatásokat legyőzve Szent Pál ilyen nagyot alkotott.
Személyes életútja és munkássága mögött a Szentlélek ereje húzódik meg, aki az üldözőből buzgó tanítványt, a vakhitű farizeusból engedelmes és meggyőződéses keresztényt formált. Damaszkuszi megtérése fogalommá vált, s valóban ez a lelki élmény olyan nagy hatással volt rá, hogy a feltámadott Jézus Krisztust, személyes megváltójának ismerte el. Ettől a pillanattól kezdve mintha valaki fogta és vezette volna a Saulból Pállá lett apostolt és így életének mindenegyes eseménye egyúttal a kinyilatkoztatás részévé vált.
Szent Pál által Isten szeretete jött és jön azóta is egyre közelebb az emberekhez, mert aki leveleit olvassa, az az Isten Szavával találkozik és akarva nem akarva kénytelen szembesülni azzal a megszólítással, amit kétezer éve Pál is meghallott.
A XX. században három pápa is viselte Pál apostol nevét. VI. Pál, akinek halála harmincadik évfordulójára is emlékezünk, valamint I. János Pál pápa és Isten Szolgája II. János Pál pápa. Ezeknek a nagy egyházi vezetőknek az élete és tevékenysége mutatja azt a missziós lelkületet, melyet írásaikkal, minden földrészt bejáró fáradhatatlan lelkipásztori útjaikkal példát mutattak a keresztény hívők számára.
Ma ismét apostoli módon kell hirdetni az evangéliumot egy összetett világban. Mintha hasonló lenne a mai kor a kétezer évvel ezelőtti állapotokhoz. Újra szükség van a tiszta tanításra és a jó lelkiismeretre, a közösségre és az egymás iránti őszinte szeretetre. Ezt, ahogy az elmúlt húsz évszázad is megmutatta nem adhatja meg más csak az, akit Szent Pál is Urának és Megváltójának ismert el. Nincs ugyanis más megváltó és más szabadító, nincsen más evangélium, csak Jézus Krisztus és az ő örömhíre.
A nemzetek apostola és mestere ma megint megtaníthat bennünket Krisztus odaadó, életet meghatározó szeretetére, az Egyház építésére és az egymásról való törődésre. Az Egyházban mindenkinek van helye, mindenkinek van hivatása. Ide akarja Jézus újra összegyűjteni az emberiséget. A mai technikai eszközökkel élve, melyek a hírközlést és az utazást is megkönnyítik, lehet, hogy Pálnál eredményesebben teljesíthetjük korunkban keresztény küldetésünket. A nagyobb lehetőségek mellett azonban egyet soha nem felejthetünk el, tudniillik a Szentlélekkel, mint vezetővel való állandó kapcsolattartást.