A pápa a Szentföld, Jézus földi hazája békéjéért emelte fel szavát a vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor

Karácsonyt, az Úr születését követő vasárnapon örömmel ünnepeljük a názáreti Szent Családot. Karácsony mindenekelőtt a család ünnepe, ezt mutatják a hagyományok, a társadalmi szokások is. Ilyenkor összegyűl a család az ünnepi étkezésekre, hogy kicseréljék a jókívánságokat és az ajándékokat. Ilyenkor még inkább elmélyül az a fájdalom, amelyet bizonyos családi sebek okoztak. Jézus emberi családban akart születni és növekedni. Szűz Mária volt édesanyja és József apaként viselte gondját. Mindketten végtelen szeretettel nevelték. Jézus családja megérdemelte a „szent” nevet, mert minden törekvése az volt, hogy teljesítse Isten akaratát, amely Jézus csodálatra méltó jelenlétében testesült meg.

Egyrészt olyan család volt, mint a többi, és mint ilyen, példát mutatott a házastársi szeretetre, az együttműködésre, az áldozathozatalra, a szorgos munkára, a szolidaritásra, továbbá arra, hogy teljesen ráhagyatkozott az isteni Gondviselésre. Azokról az értékekről tett tanúságot, amelyeket a család őriz és előmozdít, elsődleges módon hozzájárulva minden társadalom szövetének kialakításához. Ezzel egyidejűleg a názáreti család egyedülálló, minden más családtól különbözik, egyedülálló hivatása következtében, amely Isten Fia küldetéséhez kapcsolódik. Éppen egyedülálló mivolta révén minden családnak, elsősorban a keresztény családoknak felmutatja Isten távlatát, akaratának édes és igényes elsőbbségét, a mennyek távlatát, amely mindnyájunk végső elrendeltetése. Ezért ma hálát adunk Istennek, de a Szűzanyának és Szent Józsefnek is, akik annyi hittel és készséggel együttműködtek az Úr üdvösségtervében.

A pápa ezután spanyolul fordult azokhoz a családokhoz, akik Madridban találkoztak ezen a vasárnapon.
Arra buzdította őket, hogy továbbra is reménnyel telve kötelezzék el magukat a család érdekében. A család minden bizonnyal Isten kegyelme, amely láthatóvá teszi, hogy Isten maga a Szeretet. Maradéktalanul ingyenes szeretet, amely támogatja a korlátlan hűséget, még a nehéz pillanatokban is. Ezek a tulajdonságok kiválóan megmutatkoznak a Szent Családban, amelyben Jézus a világra jött és növekedett bölcsességben, Mária anyai gondoskodásától és Szent József hűséges szeretetétől kísérve.

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya a világnyelveken köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt zarándokokat. Olaszul emlékeztetett rá, hogy 100 évvel ezelőtt tragikus földrengés pusztított a szicíliai Messinában, több ezer áldozatot követelve. Szent X. Piusz pápa azonnal komoly segélyt küldött a károsultaknak, illetve otthont adott Rómában a messinai szeminaristáknak.
XVI. Benedek végül arra buzdította a híveket, hogy az év vége közeledtével adjanak hálát Istennek a kapott kegyelmekért.

Az Úrangyala elimádkozása után a pápa erőteljes szavakkal bélyegezte meg azt a hallatlan erőszakot, amely még a karácsonyi időszakban is ismét lesújtott a Szentföldre. Mély fájdalmát fejezte ki a halottak, a sebesültek, az anyagi károk miatt, az egymást tragikusan követő merényletek és megtorlások áldozatainak szenvedésért, könnyeiért. Jézus földi hazája nem lehet továbbra is tanúja ennyi vérontásnak, amely vég nélkül ismétlődik. A pápa az erőszak befejezéséért könyörgött. Az erőszakot minden megnyilvánulásában el kell ítélni. A Gáza övezetben vissza kell állítani a fegyverszünetet. Az emberiesség és a bölcsesség mozduljon meg mindazokban, akik felelősek ezért a helyzetért. A nemzetközi közösség pedig minden lehetséges eszközzel segítse az izraeli és a palesztin lakosságot, hogy kijusson ebből a zsákutcából, és ne törődjön bele az összecsapás és az erőszak perverz logikájába. Ehelyett a párbeszéd és a tárgyalás útját részesítse előnyben – mondta a pápa, idézve karácsonyi Urbi et orbi üzenetének gondolatait. Végül Jézushoz, a Béke Fejedelméhez, Máriához és Józsefhez fohászkodott, azért könyörögve, hogy a szenvedést jól ismerő názáreti család adja meg a békét a világnak, mindenekelőtt a Szentföldnek.