XVI. Benedek levele Meisner kölni bíboros érseknek Boldog Duns Scotusról

Kölnben novemberben nemzetközi kongresszust rendeztek a nagy ferences teológus, boldog Johannes Duns Scotus születésének hetedik centenáriuma alkalmából. XVI. Benedek pápa latin nyelvű levelet küldött Meisner bíboros révén a kongresszus résztvevőinek, - a levél latin szövegét és olasz fordítását csak a december 24-i Osservatore Romano tette közzé.

Benedek pápa emlékeztet arra, hogy már elődei, VI. Pál és II. János Pál is magasztalták a boldog tudós érdemeit. Most a kölni nemzetközi kongresszus résztvevőinek ő is elismeréssel szól Duns Scotusról, aki egyesítette a jámborságot és a tudományos kutatást, lángeszével behatolt a természetes és természetfeletti igazság titkaiba. A pápa felhívja a tudósok és mindenki, hívők és nem hívők figyelmét Duns Scotus módszerére, amellyel sikerült összhangba hoznia a hitet és az észt, és így meghatároznia a teológia természetét, amely nem puszta spekuláció, mivel a cselekvést is befolyásoló szeretet ihleti.

A tudóst munkájában az egyházi tanítóhivatal vezérelte, ugyanakkor kritikai érzékkel rendelkezett az igazság keresésében. A Szentíráson kívül az egyház tekintélyére figyelt, követve Szent Ágoston mondását: „Nem hinnék az evangéliumnak, ha előbb nem hittem volna az egyháznak.” Az egyházat ugyanis az igazság Lelke vezérli. Az egyház véleménye a Szentírás kánonjának biztos kritériuma. Duns Scotus több érvvel bizonyította, hogy Isten a boldogságos Szűz Máriát megőrizte az áteredő bűntől. De véleményét kész lett volna visszavonni, ha az egyház tanításával ellenkezett volna. Boldog Duns Scotus a gyakorlati teológia lényegét a szeretetben foglalta össze.

Minthogy Isten maga szeretet, nagylelkűen közvetíti önmagán kívülre jóságát és szeretetét. Valójában, ahogy az efezusi levél elején olvassuk, Isten a világ teremtése előtt kiválasztott bennünket, hogy szeretetben szentek és szeplőtelenek legyünk előtte, eleve arra rendelt bennünket, hogy Krisztus által fogadott gyermekei legyünk. Boldog Duns Scotus Assisi Szent Ferenc hűséges fiaként szemlélte és fáradhatatlanul hirdette Isten Fia megtestesülését és üdvözítő szenvedését, továbbá az Eucharisztiát, amely szintén Krisztus szeretetének kifejezése. Ez az Eucharisztia az egység és a szeretet szentsége, általa képesek vagyunk szeretni egymást és Istent. És miként a szeretet volt a kezdete mindennek, e szeretet lesz örök boldogságunk is.