A pénzügyi világválság Antonio Rosmini atya gondolatainak tükrében

Ezt a témát vitatták meg a Pápai Szent Kereszt Egyetemen rendezett konferencián, amelyet az amerikai Acton Intézet szervezett az elmúlt napokban. A kerekasztal beszélgetést José Angel Lombo atya, a pápai egyetem filozófiai antropológia professzora nyitotta meg. Kiemelte Rosmini fontosságát a közgazdasági gondolkodás történetében, valamint mély összhangját a katolikus teológiával és az egyház társadalmi tanításának alapjaival. Felszólalt még Michael Novak, amerikai publicista és Umberto Muratore atya, az olasz rosminiánusok elöljárója, aki a Rosminiánus Tanulmányok Nemzetközi Intézetének igazgatója. Muratore atya Rosmini filozófiáját elemezte, hangsúlyozva, hogy elsősorban az általa létrehozott kifejezés, az intellektuális szeretet példaképe volt, amely sokáig feledésbe merült. Csak az utóbbi tíz évben fedezték fel újra. Carlos Hoevel argentin filozófus Rosmini közgazdasági gondolatait összegezte. A konferencia végén átadták neki az amerikai Acton kutatóintézet idei Novak-díját, amelyet olyan személyeknek osztanak ki, akik munkájukkal építő módon elmélyítették a vallás, a piac szabadsága és a szabad társadalom közötti kapcsolatot.

Carlos Hoevel interjút adott műsorunknak, amelyben Rosmini-t, a több mint 100 kötetes szerzőt a 19. század és a modern kor legnagyobb olasz katolikus filozófusának nevezte. Célja az volt, hogy hidat építsen a keresztény és a modern filozófia – az empírizmus, az idealizmus, a racionalizmus – között. A modernitás keresztény restaurációját akarta megvalósítani anélkül, hogy modernellenes lett volna.

Rosmini nagyon fontos közvetítő szerepet töltött be a pápa és a különböző itáliai államok között. Katolikus volt, támogatta a pápát, de egyben az olasz egység és függetlenség pártján állt. A Piemonti Királyság követeként igyekezett meggyőzni IX. Piuszt, hogy támogassa az egységet. Ez a törekvése azonban kudarcot vallott.

Egyes írásait gyanakodva fogadták, különösen politikai munkáit. „Az egyház öt sebe” c. egyik híres művében, beszél a katolikus egyház problémáinak gyökereiről. Számos olyan gondolatot megfogalmazott, amelyet később a II. Vatikáni Zsinat megerősített. Saját korában nem ismerték el, csak a 20. század elején világiak, olasz egyetemisták, professzorok és az olasz idealista filozófusok, mint Benedetto Croce és Giovanni Gentile kezdték felismerni jelentőségét.

Carlos Hoevel argentin egyetemi tanár Rosmini közgazdasági gondolatairól szólva elmondta, hogy ismerte a kor szakértőinek minden művét. Terve az volt, hogy összekapcsolja a keresztény hagyományt a közgazdaságtannal. A haszonelvű filozófiai szemléletet a személyre alapuló perszonalista megközelítéssel akarta helyettesíteni a közgazdaságtanban. Nagyra értékelte a piacot, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az nem egy teljesen önmagától működő mechanizmus, hanem szüksége van erkölcsi, jogi és politikai alapokra. A gazdaságnak Rosmini szerint az erényekben és az erkölcsben kell gyökereznie. Nem fog működni, ha elválasztjuk a gazdasági mechanizmusokat és az erényeket.

Rosmini sokat írt a spirituális problémák gazdasági következményeiről – hangsúlyozta Carlos Hoevel. Egy erkölcsileg hanyatló, beteg társadalomban számos gyakorlati következménnyel kell szembenézni a politikában és a gazdaságban – állította Rosmini. A jelenlegi válságot inkább erkölcsi, mint technikai fogalmakkal jellemezné. A mostani világméretű válság alapja, hogy az emberek módszeresen téves erkölcsi ítéleteket alkottak.

A válság rosminiánus megoldása egyrészt egy szükséges erkölcsi változást feltételez. Ez vonatkozik a gazdaság szereplőire, a fogyasztókra, a pénzügyi szakemberekre, a bankárokra és a döntéshozókra egyaránt. Vissza kell térni a realitások talajára, a józan észhez. Meg kell szabadulni attól az illúziótól, hogy a gazdagság a különböző vágyak és szükségletek megsokszorozásával érhető el a valóságot teljesen figyelmen kívül hagyva.

A jelenlegi pénzügyi válság az erkölcsin túl, egy intézményes és jogi problémából is született. Intézményekre van szükség, hogy megfelelő keretet hozzunk létre ne csak a pénzügyi, de más piacok számára is. Mindezt anélkül elvennénk a piacok szabadságát, amely hatékony működésükhöz kell, nem szabad önkényesen beavatkozni a piaci mechanizmusokba vagy elnyomni a tulajdonhoz vagy a szabad versenyhez való gazdasági jogokat. Rosmini erősen védelmezte ezt a két jogot, melyek a gazdaság alapját képezik.

Rosmini ellene volt mindenfajta szocialista, kommunista vagy intervencionista gazdaságpolitikának, de úgy gondolta, hogy megfelelő intézményekkel mérsékelni lehet az egyéni jogok gyakorlását és a közjó felé lehet irányítani ezeket. A rosminiánus megoldás a jelenlegi válsághelyzetre egy középutas válasz lenne, amely túllép két szélsőségen. Az egyik véglet a túlzott politikai beavatkozás a piacokba, a másik pedig az a felfogás, hogy a piac önmagától működik bármiféle jogi, politikai szabályozás nélkül. Ahhoz, hogy megértsük a közgazdaság legfontosabb etikai és jogi kérdéseit, fontos Rosminitolvasni – zárta a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének adott interjúját Carlos Hoevel, argentin filozófus.