Az emberi jogok megalapozása - P. Szabó Ferenc S.J. jegyzete

Hatvan évvel ezelőtt, 1948. december 10-én tette közzé az 1945-ben létrehozott ENSZ az Emberi jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A második világháború tragikus tapasztalata, a náci és a bolsevista barbárság ösztönözte a nemzetek nagy többségét, hogy megfogalmazzák a deklarációt. Az elsődleges cél annak a megakadályozása volt, hogy visszatérjen „az emberiség lelkiismeretét fellázító barbárság”, és hogy megőrizzék, biztosítsák a békét, amely „kapcsolódik olyan világ eljöveteléhez, ahol az emberi lények szabadon szólhatnak és hihetnek és megszabadulnak a terrortól és a nyomortól”.

Az Egyetemes Nyilatkozat bőven felhasználta a XVIII. századi előzményeket: az amerikai függetlenség 1776-os és a francia forradalom 1789-es emberjogi nyilatkozatait. Megjegyezzük: az amerikai puritán nyilatkozat hivatkozik a Teremtőre és kifejezetten bibliai, vallási elvekre, míg a francia forradalom szövege a „Legfőbb Lény” égisze alatt áll. A francia republikánus szöveget deista szemlélet uralja, továbbá Rousseau társadalmi szerződésének eszméi, tehát távol áll tőle a kinyilatkoztatott vagy intézményes vallás távlata. Az említett két irányzat ihlette tehát az 1948-as deklarációt. Természetesen, a XVIII. századtól kezdve sokat fejlődött a politikai, jogi és alkotmányos felfogás: számos állam megalkotta alkotmányát Európában és Latin-Amerikában, sőt Afrikában is. Ez a fejlődés befolyásolta az ENSZ nyilatkozatát, főleg az emberi jogok egyetemes és nemzetek feletti jellege domborodik ki. Ennek alapja pedig az emberi személy lényege, amely egyetemes. Szakértők megfigyelték, hogy az új perszonalista filozófia, amely a két háború között kibontakozott, jelentős hatást gyakorolt a nyilatkozatra.

Közismert tény, hogy a nyilatkozat távolabbi előkészítésében részt vett az akkor Amerikában működő francia katolikus filozófus, Jacques Maritain. Az ő perszonalizmusa és teljes humanizmusa felismerhető a szövegen, amely a személy Másik, mások felé való nyitottságát, a kölcsönös tiszteletet, a jogok és kötelességek kölcsönösségét hangsúlyozza, mélyebb tartalmat adva a szabadság, egyenlőség, testvériség forradalmi jelszavainak. Jelen van a később sokat vitatott „természettörvény” vagy természetjog eszméje, amely burkoltan utal a Teremtőre, aki az embert a saját képmására alkotta.
Az emberi jogok deklarációja, megfogalmazása és kihirdetése fontos lépés volt előre a valóban emberi társadalom megszervezéséhez és az igazságtalanságok, erőszak, háborúk kiküszöbölése felé. De az elmúlt hatvan év története azt mutatja, hogy a nyilatkozat írott „malaszt” marad, ha nem valósul meg a jogállam és az evangéliumi ihletésű demokrácia.

Mivel az emberi jogok Alapokmánya nem törvényerejű, 16 európai nemzet elhatározta, hogy egy végrehajtó nemzetközi törvénnyel megerősíti az emberi jogokat.1953. szeptember 3-án ratifikálták az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Ez az Egyezmény jogot ad mind egyéneknek, mind pedig kormányoknak arra, hogy kérelemmel forduljanak az ENSZ-hez, és a nemzetközi bíróságtól kérjenek jogorvoslást. Láthattuk számos esetben, hogy e nemzetközi szervezet milyen tehetetlen, ha valamelyik nagyhatalom vétót mond egy konfliktushelyzetben.
1945-ben a háborús bűnösök nürnbergi pere nagy vitát indított el a természettörvény tanításáról. Az ügyvédek ezt az alapelvet hozták fel a vádlottak védelmére. ”Ahol nincs törvény, nincs büntetés”. Az USA főügyésze viszont azzal érvelt, hogy léteznek alapvető emberi törvények, amelyek minden pozitív elrendelés előtt érvényesek. A fajirtás és az alkalmatlanok megsemmisítése bűnök az emberiség ellen. Azóta sokat írtak az emberi méltóságra alapozott jogokról, a természettörvényről, még ha nem is használják e kifejezést.
Az állami törvényeknek és az igazságszolgáltatásnak alapvetően a természettörvényre kellene támaszkodniuk, amelyet végső elemzésben a Teremtő írt az emberi természetbe, lelkiismeretbe. A mai etikai relativizmus és erkölcsi válság idején tapasztaljuk, hogy ha nincs isteni Tekintély és abszolút Norma (Törvény), nincs mire hivatkozzanak, amikor felelősségre kell vonni egy-egy zsarnokság vagy totalitárius rendszer barbár bűnözőit, akiknek pozitív törvény vagy az egyetemes nyilatkozat szövege mit sem számít, mert ezt az elvet követik: „Ha nincs Isten, minden megengedett.”