Szentmártoni Mihály S.J. elmélkedése Ádvent 3. vasárnapjára

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS MA IS ÜZEN
(Iz 61,1-2.10-11; 1Tessz 5,16-24; Jn 1,6-8.19-28)

Ádvent harmadik vasárnapja az öröm hangulatába öltöztet bennünket. Izajás próféta azt is megmutatja, mi ennek az örömnek a forrása: Isten, aki üdvösséget ad és igazságot szolgáltat. Mi is részesei vagyunk ennek a messiási időknek, ezért örömünket senki sem veheti el tőlünk.
A második olvasmányban Szent Pál szintén örömről ír tesszalonikai híveinek. Az Apostol derűre buzdítja őket. Szép a jelző, amellyel Istenről beszél nekik: “a békesség Istene szenteljen meg benneteket.” Isten ma is a békesség Istene, aki képes megnyugtatni gondterhelt szívünket. Mondjuk el neki minden bánatunkat.

Az Evangéliumban Szent János evangélista leírja, hogyan tett tanúságot Jézusról Keresztelő Szent János: “Köztetek áll az, akit nem ismertek”. Ez ma is aktuális figyelmeztetés.
Jóllehet minden evangéliumi szakasz főszereplője Jézus, Ádvent harmadik vasárnapjának Evangéliumában annyira jelen van Keresztelő Szent János, hogy érdemes megállni előtte és felfigyelni életének és tanúságtételének néhány jellegzetességére, amelyből mi is nyerhetünk ihletet.
Keresztelő Szent János színre lépése váratlanul tört be Izrael vallásos életébe. A nép már alig hitt abban, hogy Isten szól hozzájuk. Ekkor jelent meg János, mint Isten szóvivője. A nép felismerte benne a hiteles prófétát. Keresztelő Szent Jánost ugyanis négy olyan erény ékesítette, amiből tudni lehetett, hogy igazi próféta.

Először, Keresztelő Szent János elítélte a rosszat mindenütt és mindenkiben, az egyszerű népben éppúgy, mint Heródesben, a farizeusokban éppúgy, mint a katonákban. Olyan volt ő, mint egy világító lámpás, amely minden tárgynak kivetíti az árnyékát. Keresztelő Szent János figyelmeztető szavaira minden hallgatójában megjelent a benne lakó árnyoldal. Kérdezzük magunkat, bennünk mi vet árnyat?

Másodszor, Keresztelő Szent János igazságosságra buzdította hallgatóit. Üzenete pozitív volt, a jóra serkentett, mindenkit megtérésre biztatott. Olyan volt ő, mint egy hang, amely hív, buzdít és bátorít. Nekünk is szükségünk van ilyen hangra a mai világban, amikor úgy tűnik, egyre több dolog miatt kellene elbátortalanodnunk, manapság nemcsak a világbankok és a börze, hanem az erkölcsi elvek összeomlása miatt is.

Harmadszor, Keresztelő Szent János Istentől jött. Sok évet töltött a pusztai magányban, Isten társaságában, ezért teljesen felkészülten jelenhetett meg az élet arénájában. Nem elméletekkel jött, hanem saját tapasztalatából merítette Isten üzenetét. Ezért volt képes hathatósan beszélni. Mielőtt az emberekhez szólt volna, Istentől kért eligazítást. Nekünk is szükségünk van Istenünk kegyelmi segítségére a mindennapi élet bonyodalmai közepette. Keresztelő Szent János szerepét ma az Egyház viszi tovább: az egyházi tanítóhivatal ma is eligazít bennünket nemcsak vallásos, hanem etikai és erkölcsi problémák területén is.

Negyedszer, Keresztelő Szent János a magasságokba, Isten világa felé mutatta az utat. Olyan volt ő, mint egy nyíl az útkereszteződésnél, amely mutatja, merre kell tovább mennünk. Nem saját magát hirdette, hanem Jézust, aki majd eljön, sőt már itt is van, aki maga az út az Atyához. Nekünk is szükségünk van ilyen útmutatókra, hiszen gyakran nehéz eligazodnunk az élet rengetegében, különösen a propaganda őserdejében.

Elmélkedésünket úgy is folytathatjuk, hogy mindezt magunkra alkalmazzuk, azaz megfontoljuk, hogy minden hívő valamiképpen Keresztelő Szent János a mai világban.
Először, nekünk is bátran szembe kell szegülnünk a világban uralkodó rosszal. Nem szabad hallgatnunk, hanem fel kell emelnünk szavunkat minden igazságtalanság ellen. Kereszténynek lenni sohasem csak magánügy, hanem felelősségteljes társadalmi jelenlét is.
Másodszor, hirdetnünk kell a jót, a nemest, a szépet. Sajnos, a világban mintha a butaság és a rossz hangosabb lenne, mint a jó. Minden keresztény küldetése, hogy hirdesse az örömhírt.
Harmadszor, állandóan Isten szeretetében kell növekednünk, mert csak így válhatunk pozitív tényezővé a mai világban. Kereszténynek lenni nem csak ajándék, hanem feladat is. Lelki életünk nem spontán történés, hanem tudatos közreműködés Isten kegyelmével.
Negyedszer, Jézushoz kell vezetnünk az embereket. A kereszténység nem csupán egy a humanista ideológiák között, hanem az örök életbe vezető út, és ennek az útnak neve van: Jézus Krisztus. Ádvent harmadik vasárnapja az öröm napja, és ennek az örömnek alapja Jézus Krisztus személye.