79 éves korában elhunyt II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája – XVI. Benedek részvéttávirata

December 5-én, pénteken reggel Moszkva melletti rezidenciáján, Peredelkino-ban elhunyt az egész ortodox világ egyik legkiemelkedőbb egyénisége, II. Alekszij orosz pátriárka. Reggel óta az egész országban szólnak a gyászharangok, a hívek pedig imára, szent liturgiára gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek karizmatikus vezetőjükről, akit az ország történelmének egyik legnehezebb időszakában, a szovjet birodalom összeomlása idején választottak meg az orosz ortodox egyház élére.

A világ minden részéről egyházi és világi vezetők, lelkiségi mozgalmak képviselői juttatják el Moszkvába részvétnyilvánításaikat.

XVI. Benedek pápa mély fájdalommal értesült II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának haláláról. Testvéri szeretettel fordult a szent szinódushoz intézett üzenetében az orosz ortodox egyház minden egyes tagjához ebben a rendkívül szomorú pillanatban. Azért imádkozik az Úrhoz, hogy fogadja be az öröm és a béke örökös birodalmába fáradhatatlan szolgáját. Nyújtson vigaszt mindazok számára, akik siratják a pátriárka halálát.

A Szentatya üzenetében felidézi a közös elkötelezettséget, amellyel az ortodoxok és a katolikusok közötti kölcsönös megértésen és együttműködésen fáradoztak, majd emlékeztet az elhunyt pátriárka erőfeszítéseire, amelyeket az egyház újjászületésére tett a kemény ideológiai elnyomás után, amely oly sok keresztény hitvalló vértanúságát okozta. A pátriárka küzdött továbbá az emberi és evangéliumi értékek védelméért, főleg az európai földrészen.

A pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy erőfeszítései hozzák meg a béke, a valódi emberi, társadalmi és spirituális fejlődés gyümölcseit. Miközben halandó testét a feltámadásra várakozva az anyaföldbe helyezik, emléke legyen támasz a gyászolók számára, valamint bátorítás mindazoknak, akik a tiszteletreméltó orosz ortodox egyház élén folytatják majd II. Alekszij örökségét – olvassuk a Szentatyának az orosz szent szinódushoz írt levelében.

Tarcisio Bertone bíboros a szent szinódushoz intézett részvéttáviratában testvéri együttérzéséről biztosította az egész orosz ortodox egyházat. A vatikáni államtitkár imádkozik Istenhez, hogy II. Alekszij az örök szeretet világosságában találkozhasson a Feltámadt Krisztussal, akit egész életében szolgált.

Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke gyásztáviratában szintén mély fájdalmának adott hangot. Emlékeztetett rá, hogy a pátriárka nagy történelmi változások idején vezette az orosz ortodox egyházat, szembe nézve a szovjet érát követő változásokkal. Nagy érdeme volt abban, hogy a sokáig elnyomott egyház új életre éledt, az egyházmegyék, plébániák, kolostorok és oktatási intézmények óriási fejlődése következett be.

A bíboros felidézte, hogy személyes találkozásaik során a pátriárka mindig kinyilvánította a Szentatya iránti jóindulatát és azt a kívánságát, hogy növekedjen a katolikus egyházzal való együttműködés. Személyesen elkötelezte magát, hogy javítsa a katolikus egyházhoz fűződő kapcsolatokat, az olykor felmerülő nehézségek és feszültségek ellenére.

Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása II. Alekszij pátriárka haláláról értesülve december 5-én a következő levelet küldte Kirill szmolenszki és kalinyingrádi metropolitának:

„Megrendülten értesültem Őszentsége, II. Alexij Moszkva és egész Oroszország pátriárkája haláláról. Személyében olyan főpapot tisztelhettünk, aki a kiengesztelődés és a keresztény szeretet lelkületével fordult felénk, és aki a keresztény hit alapján felemelte szavát korunk nagy kérdéseiben, az erkölcs, az igazságosság és a teremtő Isten akaratának tisztelete érdekében. 2007-es találkozásunk emlékét hálás szeretettel őrzöm. Személyét imáimba foglalom. Szívből osztozom az orosz ortodoxia gyászában, maradok őszinte nagyrabecsüléssel és testvéri szeretettel” – írta levelében Erdő Péter bíboros, magyar prímás.

A pátriárka Alekszej Ridiger néven született Tallinnban 1929. február 23-án. A leningrádi teológiai akadémián szerzett diplomát 1953-ban, nyolc évvel később Tallinn püspökévé választották. 1964-ben már érsek, 1968-ban metropolitává szentelték. 1970-től 1986-ig a pátriárkátus munkatársa volt. A berlini fal leomlását követően és nem sokkal a Szovjetunió 1991-es széthullása előtt, 1990. június 7-én választották meg Moszkva és egész Oroszország pátriárkájává.

„II. Alekszij nagyon fontos vezető szerepet töltött be az orosz ortodox egyház életében” – nyilatkozta Walter Kasper bíboros a Vatikáni Rádióban. Nagy fájdalommal és szomorúsággal fogadtuk a hírt – tette hozzá a bíboros, emlékeztetve rá, hogy a pátriárka szinte a semmiből teremtette újjá egyházát a kommunizmus bukása után.

A katolikus egyház azonnal csatlakozott az orosz ortodox egyház fájdalmához. A két egyház közötti szívélyes légkört bizonyítják a pátriárka és XVI. Benedek pápa közötti gyakori levélváltások. A legutóbbira egy hónappal ezelőtt került sor, amikor Crescenzio Sepe nápolyi bíboros érsek, moszkvai látogatása alkalmával a pápa saját kezűleg írt levelét nyújtotta át a pátriárkának, aki október 23-án küldött válaszában a következőket írta: „Nagyon örülök, hogy egyre növekednek az egyházaink közötti kapcsolatok fejlesztésének távlatai és a tényleges együttműködés.”

Medvegyed orosz elnök „hiteles spirituális vezetőnek és Oroszország nagy állampolgárának” nevezte a pátriárkát. Milyen érzésekkel fogadta II. Alekszij halálát Antonio Mennini érsek, az Orosz Föderáció melletti szentszéki képviselő? Rádiónknak adott interjújában a következőket mondta:

- Mély szomorúságot érzek, mert Pizzi érsekkel együtt november 4-én találkoztunk utoljára a pátriárkával. Nagyon szívélyes volt és azt mondta: Hamarosan találkoznunk kell, bár gyakran látjuk egymást a szertartásokon, de idáig még nem találkoztunk személyesen, hogy beszéljünk a moszkvai hívek, katolikusok és ortodoxok számára közös lelkipásztori tervekről” – idézte az elhunyt pátriárka szavait Antonio Mennini érsek, oroszországi szentszéki képviselő.