„A rendszerváltás a lelkes újrakezdés időszaka volt mind az egyházi, mind a társadalmi
életben” – interjú Angelo Acerbi érsekkel
November 25-én és 26-án a szentszéki magyar nagykövetség szervezésében emlékmisét
és napot tartottak Antall József miniszterelnök tiszteletére, halálának 15. évfordulója
alkalmából. Az emlékesten Angelo Acerbi érsek mondott bevezetőt, vezette be,
aki az Antall kormány idején képviselte a Szentszéket apostoli nunciusként Magyarországon.
Acerbi érsekkel a Vatikáni Szent Márta házban készítettünk beszélgetést.
Vatikáni Rádió:
Érsek úr, a kommunista rezsimek bukása után Ön volt az első magyarországi apostoli
nuncius. Több mint négy évtized után a Szentszék és az immár szabad Magyar Köztársaság
diplomáciai kapcsolatot létesítettek egymással. Valóban nagy változásokról volt szó,
amelyekben fontos része volt a szentszéki tevékenységnek is, különös tekintettel II.
János Pál pápára. Ön hogyan élte meg az említett történelmi időszakot?
Angelo
Acerbi érsek: Minden bizonnyal nehéz, de ugyanakkor lelkesítő időszak volt a magyar
nemzet számára. Nekem is nagy újdonságot jelentett, de bizonyos értelemben újrakezdést
is. Ahogyan említette, elődöm, Angelo Rotta nunciust a kommunisták 1945-ben kiűzték.
Én 45 évvel később, 1990. júniusában érkeztem Budapestre. Akkor még székhelye sem
volt a nunciatúrának. Az egész országot az újjáéledés jellemezte. Nemcsak a társadalmat
és az államot, hanem az egyházat is. Nem mintha halott lett volna, de a kommunizmusban
a tél évszakát élte. A változás után kezdett új életre ébredni teljes szabadságban
intézményeiben is, tehát mindenki számára lelkesítő időszak volt.
Vatikáni
Rádió: Csaknem 20 év telt el a berlini fal leomlása óta. Mennyire váltak valóra a
kezdeti remények?
Angelo Acerbi érsek: A Magyarországról érkező hírek szerint
bizonyos célok megvalósultak, másrészt tapasztalható egyfajta elégedetlenség. Mindenekelőtt
szociális-gazdasági téren. Ugyanakkor Magyarország teljes jogú tagként csatlakozott
az Európai Unióhoz, a NATO-hoz. Részt vesz a nyugati életben, amelynek mindig is részét
alkotta születésétől kezdve. A nemzet kialakulásának hajnalán az első király, Szent
István a nyugatot választotta. Nem Bizánchoz, hanem Rómához csatlakozott. Ez volt
tehát Magyarország rendeltetése, amelyet erőszakkal félbeszakított a kommunista invázió.
Ebben az értelemben az elmúlt időszakban, úgy gondolom, megvalósult az eszmei cél.
Gazdasági és szociális értelemben az egész világon problémák vannak, jelenleg globális
nehézségekkel nézünk szembe. A változásban nem találta meg mindenki a helyét, egyesek
elszegényedtek, természetesen voltak, akik meggazdagodtak. Ami az egyházat illeti,
számos szép eredményről szólhatunk, annak ellenére, hogy vannak nehézségek, amelyek
közösek egész Európában. Ilyen például a szekularizáció, bizonyos eltávolodás a vallástól,
amely pedig alapja volt minden európai népnek. Magyarország, gazdag vallási örökségével
– leszámítva a kommunizmus éveit – reméljük, hogy hozzájárul azoknak a népeknek a
gazdagodásához is, amelyek kevésbé ragaszkodtak vallási hagyományaikhoz. Magyarországon
a püspöki kar folyamatos munkát végez, Erdő Péter bíboros, prímás biztos vezetésével.
Vatikáni
Rádió: Érsek úr, Ön, mint apostoli nuncius a világ számos országát bejárta. Mit tudott
a magyar népről, mielőtt megkezdte volna az országban szentszéki szolgálatát?
Angelo
Acerbi érsek: Ismert Magyarország történelme, zenei kultúrája, valamint különösen
emlékezetes az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, amelyen részt vett a
későbbi pápa, XII. Piusz. Ez az esemény a magyarok vallásosságának nagy erejű megnyilvánulása
volt. Vannak, akik még emlékeznek rá. Ami személyes kapcsolataimat illeti, jó barátom
volt Kada nuncius, akivel együtt tanultam a Pápai Akadémián, később találkoztunk Latin-Amerikában
is.
Vatikáni Rádió: Érsek úr, mi volt a római konferencia üzenete napjaink
számára?
Angelo Acerbi érsek: A konferencia központi témája a keresztény-demokrata
gondolat csírája volt Antall József idején. A történelmi események között fontos volt,
hogy Magyarország kilépett a szocialista „közös piacból”, a KGST-ből, valamint a Varsói
Szerződésből. Én azonban inkább a személyes emlékeimet idézném fel, amelyek Antall
József miniszterelnökhöz fűznek. Keresztény halála ma is élénken él bennem. Hároméves
miniszterelnökségének fontos eseményei közül kiemelném Mindszenty bíboros földi maradványainak
győzedelmes hazatérését és II. János Pál pápa ötnapos magyarországi apostoli látogatását
1991-ben. Ezek mély nyomot hagytak az ország katolikusainak életében, de az evangélikusok
és a reformátusok körében is.
Vatikáni Rádió: Érsek úr, az előbb említette
Isten szolgája, Mindszenty József bíboros, hercegprímás nevét. December 26-án lesz
60 éve, hogy bebörtönözték és megindították ellene a koholt vádak perét.
Angelo
Acerbi: Abban az időben fiatal papként Rómában szolgáltam. Emlékszem arra a hatalmas
tömegre, amely a Szent Péter téren nyilvánította ki szolidaritását Mindszenty bíboros
hősies alakjával. Emlékszem, azokra a visszaélésekre, amelyeket azokban a nehéz időkben,
a hidegháború idején a vasfüggönyön túl Mindszenty bíboros ellen követtek el. Emlékszem
arra a magasztos szertartásra, amelyet földi maradványainak hazatérésekor mutattak
be Esztergomban a székesegyház előtti térségen, az akkor elhangzott beszédekre, arra,
amikor elhelyezték koporsóját a kriptában. Nagyon megható volt az is, amikor II. János
Pál pápa lement a kriptába, és letérdelt Mindszenty bíboros sírja előtt.