A hercegnő, aki lemondott a koronáról, avagy Árpádházi Szent Erzsébet a középkori forrásokban

Árpádházi Szent Erzsébet születésének nyolcszázadik évfordulójáról az elmúlt évben számos rendezvényen emlékeztek meg Magyarországon és világszerte. E neves évforduló nagy előrelépést jelentett tudományos szempontból is. Konferenciák, történeti és művészeti kiállítások sorozata mutatta be, illetve számos esetben újította meg a Szent Erzsébet alakjára vonatkozó eddigi ismereteket és megállapításokat.

Ennek a kutatási folyamatnak eredménye az olasz történész, Lino Temperini közelmúltban megjelent forrásgyűjteménye is, amelyről az Osservatore Romano november 17-18-ai kiadása számol be. Ez az első mű, amely a Szent Erzsébetről fennmaradt legfontosabb középkori forrásokat egy kötetben gyűjti össze olasz nyelven.
Erzsébet életútját elsőként ezekből a fennmaradt középkori forrásokból ismerjük, amelyek részletesen és megbízhatóan informálnak minket a szentéletű királylány mindennapjairól, tetteiről, nevéhez fűződő csodás eseményekről, és amelyek részét képezik a középkorból fennmaradt egyik leggazdagabb életrajzi gyűjteménynek.

Árpádházi Szent Erzsébet forrásokból megismert alakja mind a korabeli, mind a mai embert lenyűgözi. Festményeken, relikviákon ugyanúgy találkozunk vele, mint a zenében. Elég csak Richard Wagner vagy Liszt Ferenc romantikus zeneszerzőkre gondolni. Richard Wagner a Tannhäuserben, Liszt Ferenc pedig egyik híres oratóriumában emlékezik meg Erzsébetről. Az Osservatore Romano cikke többek között arra mutat rá, hogy Szent Erzsébet alakjának megismeréséhez a történeti forrásokon kívül gazdag művészeti alkotásokból is meríthetünk, amelyhez példaként bemutatja Szent Erzsébet szentté avatásának bulláját, vagy a marburgi templomban található Szent Erzsébet ereklyetartót is.