Az idei francia szociális hét témája: a vallások fenyegetést vagy reményt jelentenek társadalmaink számára?

Péntektől vasárnapig tart az idei, immár 83. alkalommal megrendezésre kerülő francia társadalmi hét a lyoni kongresszusi központban. A vallások közötti kapcsolat, a vallások társadalomban betöltött szerepe különösen előtérbe került Franciaországban XVI. Benedek pápa apostoli látogatását követően.

A francia főpásztorok Lourdes-ban tartott legutóbbi plenáris ülésükön dokumentumot szavaztak meg a vallások közötti párbeszédről. A dokumentumot a püspöki kar vallásközi tanácsa dolgozta ki két évig tartó munkával három püspök és 8 szakértő közreműködésével, köztük az ázsiai vallások és az iszlám szakavatott ismerőivel. A 8 oldalnyi szöveg foglalkozik a vallások közötti párbeszéd teológiai alapvetésével, a párbeszéd céljaival, eredményeivel és feltételeivel. A francia püspöki okmány szerint a vallások közötti párbeszéd útja rendkívül nehéz és igényes, ám ugyanakkor lehetőség a keresztényeknek, hogy minél teljesebben elmerüljenek Krisztus misztériumának mélységeiben.

A püspöki kar vallásközi tanácsának vezetője, Michel Santier püspök megállapítja, hogy a francia társadalom az utóbbi időszakban vallási téren rendkívül nagy változáson ment át. A szomszédi kapcsolatokon, az iskolán, a munkahelyen, valamint a közösségi és politikai életben a keresztények – akarva, akaratlanul – összeköttetésbe kerülnek más vallások, zsidók, muzulmánok, buddhisták képviselőivel. Az okmány idézi a vallásszabadsággal foglalkozó történelmi jelentőségű zsinati nyilatkozat – a „Dignitatis humanae” – szavait, miszerint az igazság keresése és a mások meggyőződése iránti tisztelet párhuzamosan halad egymással. A párbeszédre való készség tehát evangéliumi követelmény és ebben az értelemben része az egyház küldetésének.

A francia püspökök dokumentuma szerint a vallások közötti párbeszédnek legalább négy alapfeltétele van. Mindenek előtt tisztázni kell, hogy a párbeszéd önmagában nem jelent egyetértést, hanem lehetőséget ad a másik megismerésére és az evangélium hirdetésére. Nem a vallások folytatnak egymással párbeszédet, hanem a hívők. Ez pedig azzal jár, hogy olyan konkrét személyek közeledjenek egymáshoz, akik ténylegesen reprezentálják, megtestesítik saját vallási hagyományaikat és közösségeiket. Ahhoz, hogy ez a találkozás létrejöhessen szükséges, hogy mindenki bátran, de agresszivitás nélkül kimondja azt, amit igaznak hisz. Végül a dialógus fontos feltétele, hogy mindkét fél arányosan kifejthesse véleményét és meghallgassa a másikat.

Franciaországban sürgető társadalmi kérdést jelent az, hogy a helyesen értelmezett laicitás keretében elismerjék a másmilyenséget. Az egyház az említett feltételek mellett elő tudja segíteni azt a fajta magatartást, amely tiszteli és elfogadja a tőle különbözőt, és ahelyett, hogy veszélyt látna benne, úgy tekint rá, mint a sokszínűség és gazdagság forrására. Az egyház kivételezett szerepet játszhat a vallások közötti dialógus folyamatában, főként azáltal, hogy évszázados vendégszeretetén és mások iránti tiszteletén keresztül segítséget nyújt a vallások közötti találkozás etikai szabályainak kidolgozásában.