A Vatikán elutasítja a magzati őssejtekkel való kísérletezést

Az Egészségügy Pápai Tanácsa csütörtöktől szombatig tartja XXIII. nemzetközi konferenciáját a Vatikánban. A találkozó témája "A beteg gyermekek lelkipásztori gondozása". A tanács elnöke, Javier Lozano Barragán bíboros előzetes sajtótájékoztatót tartott az újságíróknak. A lelkipásztorok feladata, hogy lélekben támogassák a beteg gyermekeket a szentségekkel és az imádsággal. A hatékonyság alapfeltétele, hogy tisztában legyünk a szenvedés okaival.

Minden évben több, mint négymillió csecsemő hal meg a születése utáni 26 napban. Az elmúlt tíz évben a fegyveres konfliktusok következtében elhunyt gyermekek száma meghaladja a kétmilliót. További hat millióan fogyatékossá váltak, míg legalább háromszázezer kiskorút kényszerítettek katonaságra. A szegénység továbbra is a gyermekbetegségek elsődleges oka. Egy olyan világban, ahol egy milliárd két millió ember él a földön kevesebb mint napi egy dollárból, több mint négy millió kisgyerek hal meg AIDS-ben, míg 14 millióan maradnak árván. Afrikában naponta hétezren fertőződnek HIV vírussal. Az azonban figyelemre méltó, hogy ötven évvel ezelőtt évi húszmillió gyermek halt meg a világon, mára ez a szám a felére csökkent - emelte ki felszólalásában Barragán bíboros.

A helyzetfelmérést tetteknek kell követniük: az egyház felelőssége nemcsak a segélynyújtásra terjed ki, hanem a kis betegek hitének formálására is. A cél, hogy egyre hatékonyabbá tegyék a misszionáriusok, a vatikáni szervek és az egyházmegyék működését.

A jómódú országokban sem rózsás a helyzet, hiszen minden hatodik gyermek a szegénységi küszöb alatt él. Sok államban a családok feladták nevelői kötelességüket: a gyerekek és a serdülők magukra vannak hagyva, környezetükben az internet és a televízió dominál. A szexkereskedelem, a pedofília, az iskolai erőszak, a bűncselekmények, a szervezett bandák jelensége egyre terjedőben van.

Újságírói kérdésre válaszolva az Egészségügy Pápai Tanácsának elnöke emlékeztetett rá, hogy az egyház ellenzi a magzati őssejtek kutatását. Támogatja viszont a felnőtt őssejtekkel való kísérleteket. Teljesen elfogadott amikor olyan sejtbeültetésről van szó, ami nem veszélyezteti sem a donort, sem a befogadót.