A ferencesek is részt vettek a zsidómentésben

Hallgassák meg Peregrin Kálmán ferences atya ismertetőjét rendtársai zsidómentő tevékenységéről:
A magyar katolikus egyház zsidómentő tevékenységének pótolhatatlan forrása Lévai Jenő 1946-ban kiadott Szürke könyve. Az összeállításból azonban a ferencesek szinte teljesen kimaradtak, az akkor megmentettek közül pedig ma már egyre kevesebbek élnek, emlékeznek arra, hogy kik nyújtottak nekik menedéket.
     A rendtörténeti források: historia domusok, naplók bejegyzései viszont megőriztek néhány momentumot a ferences szerzetesek embermentő tevékenységéről. Rendtársaink közül ebben különösen is kiemelkedő szerepet töltött be Schrotty Pál (1886-1960) delegátus generális, a 2005-ben Yad Vashem kitüntetéssel is elismert Nagymányoki Gilbert (1914-1988), Tátrai Gyula (1914-1975), aki 1969-től Mindszenty bíboros gyóntatója volt, vagy a kommunisták börtönében meghalt Károlyi Bernát (1890-1954), aki habitusba öltöztetve mentette az üldözötteket.
     Zadravecz István (1884-1965) tábori püspökről a következőket jegyezte fel egyik rendtársa: „Mikor Szálasit hivatalába beiktatták, Zadravecz püspök úr Dr. Serédi Jusztinián bíboros-prímás kérésére vett részt az ünnepségen. Így szerették volna elejét venni Szálasi egyházellenes politikájának. Ezt a lépést rendtársai is kifogásolták. Annyit elért vele, hogy a nyilasok mozgalma kimondottan nem fordult az egyház ellen. A zsidók ellen hozott rendelkezéseket helytelenítette, és tőle telhetőleg igyekezett rajtuk segíteni. Horthy kormányzónál kivívta, hogy a zsidó származású katolikus papokat és családjaikat mentesítette sárga csillag viselése alól. Ezzel körülbelül 300 családnak hozott könnyebbséget.” (Majsai Mór , Provinciai Mozaikok, Zadravecz István)
     Érdemes fellapozni a Budapest-Margit körúti ferences rendház Historia Domuszának 1944. december 4-ei bejegyzését is, amely ékesen bizonyítja a XII. Pius által vezetett és utasított vatikáni diplomácia, így Angelo Rotta budapesti nuncius aktivitását a vészkorszak borzalmainak megakadályozásában.
     Az események feltételezett megörökítője és főszereplője Kriszten Rafael (1899-1952), a Margit körúti kolostor házfőnöke és plébánosa. Rendtársaival együtt először a zsidók katolizálásának elősegítésével próbált menedéket nyújtani az üldözötteknek, amikor pedig már ez sem adott védelmet, menlevelekkel, rejtegetéssel sietett segítségükre az üldözötteknek. A 20. század sajátossága, hogy Rafael atyát 1950-ben a hatvani rendházból hasonló brutalitással hurcoltak el az ávó emberei, mint amiben 1944-ben a zsidóknak volt részük. Rendtársunk boldoggá avatási perének előkészítését most indította el a Magyar Ferences Rendtartomány.
     Kriszten Rafael feljegyzésében a következőket olvassuk: „A zsidóügyek szörnyű munkát jelentenek. A Nunciatúra és a hercegprímás [Serédi Jusztinián] erőfeszítéseket tesznek, hogy minél többet mentesítsenek, és ezzel hatálytalanítsák az embertelen intézkedéseket. A hercegprímás körlevelet is adott ki, amit fel kellett volna a szószékről olvasni. Egy nappal előbb a hercegprímási iroda táviratilag leállítatta a körlevél felolvasását, mert a kormányzat a budapesti zsidók deportálásának beszüntetését ígérte. A Nunciatúra menleveleket bocsátott ki, amiket néha figyelembe vettek. Akiket közben deportáltak, ilyen menlevél felmutatása ellenében vissza lehetett hozni. Ilyen expedícióra felkért engem is Angelo Rotta apostoli nuncius. Bár a Margit-hídon megfertőződött a jobb kezem, vállalkoztam az ilyen útra. Felkötött karral igyekeztünk nyugat felé, hogy elérjük a gyalog menekülő zsidó csoportot. Dorogon túl egy német teherautó zúzta szét kocsink sárhányóját. Rendbe hozva a kocsit, Almásfüzitő előtt cc. 5 km-re egy munkásokkal telített teherautó kocsink első kerekét szakította le. A teherautó az árokba fordult. Esőben, gyalog folytattam az utat Almásfüzitőig, ahol a Komárom felé menetelő kocsira szerettem volna felkapaszkodni. Sajnos, sikertelenül. Gyalog meneteltem tovább, míg végre Almásfüzitőtől három kilométerre egy személyautó felvett és Komáromig elvitt. Itt díványpárnákból összeállított fekvőhelyen töltöttem az éjszakát. A nyugat felé menekülő csoport már Hegyeshalomhoz ért, ahol Köhler Ferenc lazarista atya, az expedíció egyik hős tagja működött nagy sikerrel. Napok múlva sikerült a menlevél tulajdonosait hazahozni. Siralmas állapotban érkeztek a Kelenföldi Pályaudvarra, ahonnan vánszorogva tették meg az utat a rendőrlaktanyába. Csak ott bocsátották őket szabadon”
     Napjainkban egyre több dokumentum kerül napvilágra, amely XII. Piusnak a zsidóság megmentése érdekében tett hathatós küzdelmét bizonyítja. Ezeket megismerve mi magyarok sem szégyenkezhetünk, mert a magyarországi források is tanúsítják a Pastor Angelicus és a vele közösségben lévő hívek és lelkipásztorok evangéliumi bátorságát a vészkorszak idején.
     A ferencesek zsidómentő tevékenységéről bővebben is olvashatnak hallgatóink a http://www.ofm.hu/24_zsidomentes.html oldalon.
     fr. Kálmán Peregrin ofm