Láttad aztán: mennyi kereszt állt itt!
Valaki mindig egy újabb nevet ráírt… s alattuk hány győztes, vértanú-Dávid…
kérdezte: talán egy Angyal járt itt?
Mert a gyalázott, szétlőtt tereken,
szent halottaink – mint oltárköveken – a megtöretett test és a kiomló vér
misztériumát másolták le hányszor…
Akár a pap úrfelmutatáskor! Ezért
a tiltott börtön-parcella, temetőárok csöndjében is ők tanúskodtak a szabadságról!
Nem a halálról: mert a gyertya értük lángolt.
És a kereszt hirdette: valóban
győztek, hiszen emlékük maradt a legerősebb! Romolhatatlan arcuk, mint a márvány,
Isten elé tett memorandum: fényes kiáltvány!