Isten örök szeretetének fényében nézzünk a halálra - anélkül, hogy a babona vagy a szinkretizmus csapdájába esnénk - a pápa erre szólított föl halottak napján az Úrangyala elimádkozásakor

Ma nagyobb szükség van, mint valaha arra, hogy evangelizáljuk a halál valóságát, amely babonás hiedelmeknek van kitéve, hogy így a keresztény igazság ne keveredjen különféle mitológiákkal. A halált a feltámadt Krisztus világosságában és Isten örök szeretetének fényében kell megközelítenünk. Ezt szögezte le XVI. Benedek pápa vasárnap, halottak napján az Úrangyala elimádkozásakor a Szent Péter téren összegyűlt híveknek.

Ez a vasárnap két misztériumot egyesít: az elhunytak emlékezetét és Krisztus feltámadását. A Szentatya arra buzdított mindenkit, hogy a halottakkal való kapcsolatunkat a hit igazságában éljük meg, a halált és a túlvilágot a kinyilatkoztatás fényében szemléljük:

"Már Pál apostol is arra ösztönözte a híveket az első közösségekhez írt leveleiben, hogy 'ne szomorkodjanak, mint azok, akiknek nincs reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és föltámadt, akkor Isten azokat is, akik Jézusban hunytak el, vele együtt föltámasztja' (1Tessz. 4,13-14). Ma is evangelizálnunk kell a halál és az örök élet valóságát, hogy a keresztény igazság ne keveredjen különféle mitológiákkal".

A pápa a keresztény reményről írt enciklikája alapján föltette a kérdést, hogy korunk embere vajon vágyik-e még az öröklétre vagy talán a földi élet vált az egyedüli látóhatárrá számára?
"Valójában, ahogyan azt már Szent Ágoston is megfigyelte, mindannyian a boldogságra vágyunk. Nem tudjuk igazán miben áll és milyen is a boldogság, de vonzódunk felé. Ez az egyetemes remény, amely közös minden emberben korszaktól és helytől függetlenül.

Az örök élet kifejezés mintegy nevet akar adni ennek az elfojthatatlan várakozásnak: nem egy vég nélküli egymásutániság, hanem elmerülés a határtalan szeretet óceánjában, amelyben az idő, az előtte és az utána már nem létezik. Az élet és az öröm teljessége ez: ezt reméljük, és ezt várjuk Krisztussal való létezésünktől".

Ma, halottak napján megújítjuk az örök életbe vetett reményünket, amely Krisztus valóságos halálán és feltámadásán alapul - mondta XVI. Benedek pápa, majd így folytatta:
"Feltámadtam, és örökre veled vagyok, mondja az Úr, kezem megtart téged. Bárhol is esel el, a kezembe hullasz, és én veled leszek egészen a halál kapujáig. Ahová senki nem kísérhet el és ahova semmit nem vihetsz magaddal, ott várlak én, hogy fénnyé változtassam számodra a sötétséget".

A keresztény remény sosem csupán egyéni, hanem mindig mások számára is remény. Létezésünk tehát mélyen kötődik mások életéhez, mint ahogy a jó és a rossz, amit véghez viszünk, mindig érinti a többieket is - mondta még a vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor a pápa.

"Így a világban zarándokló lélek imája segítheti a többi lelket a halál utáni megtisztulásban. Ezért van az, hogy az egyház halottak napján arra szólít, hogy imádkozzunk elhunyt szeretteinkért, hogy keressük fel sírjukat a temetőkben. Mária, a remény csillaga tegye erősebbé és hitelesebbé az örök életbe vetett hitünket, ő legyen támaszunk, amikor elhunyt testvéreink lelki üdvéért imádkozunk".