Isten bölcsességét keressétek, amely megszabadít titeket a világi bölcsesség kevélységétől
- XVI. Benedek szavai a római pápai egyetemek szentmiséjén
Október 30-án, csütörtökön este a pápa a Szent Péter bazilikában köszöntötte a római
pápai egyetemek rektorait, professzorait, a szemináriumok és kollégiumok elöljáróit
és a világ minden részét képviselő hallgatókat, akik az Örökvárosban végzik tanulmányaikat.
A pápai egyetemek képviselői hagyományos évnyitó szentmiséjük alkalmából gyűltek össze
a Szent Péter bazilikában. Az ünnepi szentmisét Zenon Grocholewski lengyel bíboros,
a Nevelési Kongregáció prefektusa mutatta be, Ivan Dias bíborossal, az Evangelizálási
Kongregáció indiai prefektusával együtt. A szentmise végén a pápa megjelent a Szent
Péter bazilikában, Agostino Vallini bíboros kíséretében, hogy köszöntse az egybegyűlteket.
Beszédében azt kérte a pápai egyetemek hallgatóitól, hogy maradjanak hűségesek Krisztushoz
és az egyházhoz, tanuljanak szorgalmasan és bensőleg legyenek szabadok a kevélységség
kísértésétől.
Szent Pál születésének két évezredes jubileumi évére emlékezve
az Apostol gondolatainak nagy időszerűségét hangsúlyozta a pápa. A Korintusiakhoz
írt első levelében Szent Pál a tanítványok közötti pártoskodást a hamis bölcsességnek
tulajdonítja, vagyis egyfajta gyermeteg mentalitásnak, amelyet a testiség jellemez,
nem pedig a lélek értéke. Saját tapasztalata nyomán Pál emlékezteti a korintusi híveket
arra, hogy meghívást kapott az evangélium hirdetésére, amelyet azonban „nem bölcselkedő
beszéd által tesz, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.” A pápa szavai szerint
a veszélyt nem önmagában a tudás jelenti, hanem azzal való kérkedés, az önelégültség,
amikor úgy véljük, hogy eljutottunk a megismerésre.
Pál apostol ismételten
hangsúlyozza, hogy ellentétben áll a kereszt, azaz Isten bölcsessége, az evilági bölcsességgel.
A csodálatos tény az, hogy Krisztusban mi is megkaptuk az isteni bölcsesség ajándékát,
vagyis Pál szavai szerint: „Krisztus gondolatainak birtokában vagyunk.” A két bölcsesség
közötti ellentétet azonban nem úgy kell értenünk, mintha különbség lenne a teológia
és a többi tudomány között. Valójában kétfajta alapmagatartásról van szó. A világ
bölcsessége olyan élet- és látásmódot jelent, amely eltekint Istentől és a siker,
valamint a hatalom elvei szerinti domináns vélemény követésére teszi a hangsúlyt.
A másik, az isteni bölcsesség viszont abban áll, hogy Krisztus gondolatait követjük,
mert Krisztus megnyitja az emberi szívek szemét, hogy az igazság és a szeretet útján
járjunk.
A Szentatya beszédében végül buzdító szavakat intézett azokhoz a
fiatalokhoz, akik Rómában a pápai egyetemeken végzik tanulmányaikat. A Krisztus gondolatai
szerinti lelki felkészülés mindannyiuk esetében alapvető, ezért tehát fontosak számukra
is Szent Pál szavai, amelyeket szintén a Korintusiakhoz írt első levelében olvasunk:
„Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit
Isten nekünk ajándékozott.” Krisztus gondolatát a kegyelemben az egyházon keresztül
és az egyházban kapjuk meg azáltal, hogy engedjünk, hogy magával sodorjon bennünket
az egyház élő hagyományának folyama. Mindennek szép jelképe az Anya ölében ülő Bölcsesség-Jézust
ábrázoló ikonográfia: In gremio Matris sedet Sapientia Patris. (Az anya ölében ül
az Atya bölcsessége, azaz Krisztus). Ha hűek maradunk a Mária által felajánlott Jézushoz
és az egyház által bemutatott Krisztushoz, akkor valóban el tudjuk magunkat kötelezni
a szellemi tevékenységben, bensőnkben szabadok vagyunk a kevélység kísértésétől és
mindig és egyedül csak az Úrban dicsekszünk.