Nagy Gáspár: 1956 Fénylő arcai

Ulbrich Andrást hallják:
Fénylő arcok és tükörképek
(részlet)


Azzal tüntettek
mint a szentek
csak énekeltek
és mentek mentek
hihető és hihetetlen
de Föltámadott a tenger
hullámzott tombolt
a föld is rengett

és az utca megnyílt
hullott megannyi fölös díszlet
zászlóból kivágott címer
tetőkről vörös csillag
levetve minden ócska billog!
a düh is olykor bevillant…

Átrendezve a város
mint a színpad
új felvonás jön
s benne új had
kezükben már ott lobog
a címerét vesztett zászló


jár körbe és kézről kézre
s ahogy ketten kinéznek…
kidugják fejüket
a kerek vászon-nyiladékon
a pillanat a nagy varázsló…
nem felejthető kép lett:
a forradalomból egy idézet!

És mennyi régtől várt varázs-szó
szabadság igazság… béke
és a másik serpenyőben
önkény… zsarnokság sötétje
aminek most már végre vége!

Szavakon túli szókkal:
fénnyel íródik lelkünk egére.