A „Szépszeretet” apostola – olasz nyelvű könyv Isten Szolgájáról, a karmelita Marcell atyáról

A Karmelita Könyvkiadó (OCD) gondozásában 300 oldalas tanulmánykötet jelent meg olaszul az életszentség hírében elhunyt P. Marton Boldizsár Marcellről.

A könyvet rendtársa, Bakos Rafael sarutlan karmelita atya, a boldoggá avatási eljáráshoz szükséges ún. „positio” összeállítója gondozta, aki felkereste stúdiónkat. Megkértük, hogy mutassa be hallgatóinknak a kötetet, ami nagy jelentőségű, hiszen alkalmat ad arra, hogy széles körben ismertté váljon Marcell atya élete és lelkisége.

Marcell atya 1887-től 1966-ig élt. Többször eltávolodott a hittől, hogy azután véglegesen elkötelezze magát Krisztus mellett. Kalandos életpályája úgy alakult, hogy alkalma volt kapcsolatba kerülnie számos neves kortársával, mint pl. Prohászka Ottokár püspök, Boldog Apor Vilmos vértanú, Isten szolgája, Kaszap István, végül pedig Isten Szolgája, Mindszenty József bíboros hercegprímás. Rafael atya felidézik, hogy milyen kapcsolat fűzte Marcell atyát az említett személyekhez.

P. Rafael karmelita könyvismertetője:

Hamarosan magyarul is megjelenik majd Marton Marcell (1887-1966) karmelita atya Szépszeretet című önéletrajzi írásának az eredeti kézirat alapján készített ún. kritikai kiadása, mely olasz nyelven már napvilágot látott. A viszonylag rövid mű a szerző önéletrajzi vallomása életének első négy évtizedéről, vagyis a gyermekkorától a Kármelbe lépéséig. 1950 májusában, rendi elöljárója kifejezett akaratára, egyetlen hónap alatt írta meg. Az elöljárói parancsban az is benne foglaltatott, hogy Marcell atya különös tekintettel tegye nyilvánvalóvá, hogy világi életére milyen mély befolyással volt a Boldogságos Szűz Mária személye, akinek a karmelita szerzetes országosan közismert apostola volt már az 1940-es években is. Minden bizonnyal nem hirtelen elgondolásból fakadt az elöljáró parancsa, hanem abból a meggyőződésből, hogy Marcell atya megtérésének magával ragadó elbeszélése és a szavait áttüzesítő máriás lelkület, mely jól tükrözi a Kármel bensőséges Mária-tiszteletét, új hivatások kialakulását szolgálhatja majd.

Gondviselésszerű volt az elöljáró parancsa abban az értelemben is, hogy a mű befejezése után – 1950 júniusában – szinte azonnal megkezdődött a szerzetesrendek feloszlatása, s Marcell atyának a többi szerzeteshez hasonlóan le kellett mondania a szerzetesi élet külső körülményeiről.

     A Szépszeretet megírásakor Marcell atya 63 éves. Immár 25 éves szerzetesi múltra tekinthetett vissza a Kármelben, amiből 13 éven át volt a rábízott novíciusok magisztere.
Nevelői tevékenysége, a 40-es években országosan is ismertté vált gyóntatói, lelkivezetői és prédikátori működése, a kapott lelki kegyelmek, valamint korábbi irodalmi műveltsége is alkalmassá tették őt arra, hogy pusztán külső események elbeszélése helyett a lelkében lejátszódó belső történéseket s ezek legmélyebb gyökerét is képes legyen felismerni és közölni: a benne élő Istent, akit úgy ismert meg – a Szentírás szavaival egybehangzó módon – mint aki a Szeretet (vö. 1 Jn 4, 16), s aki vágyik arra, hogy teremtményei szívét is képessé tehesse arra, hogy azok befogadják és továbbadják az ő isteni szeretetét.
     Isten szeretetének hatalmát és annak belülről átformáló erejét mélyen megtapasztalva, Marcell atya személye és élete jól szemlélteti azt a tényt, hogy miben rejlik a hiteles keresztény élet legfőbb titka, ahogyan azt XVI. Benedek pápa enciklikájában kifejtette: „Mi hittünk a szeretetnek – a keresztény ember így fejezheti ki életének alapvető döntését. A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot, s ezáltal meghatározott irányt ad.”(Deus caritas est, 1) Marcell atya az emberi szív titkának mély ismerője. Életének és önéletrajzának legfőbb üzenete azt érteti meg, hogy ha az emberi szívet egy mindenki által megtapasztalt, mérhetetlen szeretet utáni vágy tölti el, akkor az csak azért lehetséges, mert létezik az a „Valaki” is, aki – az embert önmagának teremtve – úgy rendelte, hogy az ember semmi kevesebbel ne érje be, csak Ővele: aki elsőként vágyik arra, hogy szeretete, a „Szépszeretet” az embert maradéktalanul betölthesse.
Marcell atya kitörő örömmel és őszinte megrendültséggel eltelve hirdeti, hogy az élete alakulására leginkább kiható erőt és életének legfőbb irányultságát felfedezte, ahogyan azt már a Kolostori iskola a Kármelen című művében is kifejezte: „Mi tehát a szeretet? Mi a titokzatos fenség benne? Miért erősebb a halálnál, keményebb a pokolnál, vonzóbb a mágnesnél? Miért tesz boldoggá? Mi a varázsa? Miért bűvöl? Mi az, mi az? – A szeretet, az az Isten. Mert Isten a szeretet. És csak Ő a szeretet.”