Harminc évvel ezelőtt - P. Federico Lombardi SJ emlékezik II. János Pál pápára
Nincs abban semmi különös, hogy meghatottan és nagy intenzitással ünnepeljük II. János
Pál megválasztásának harmincadik évfordulóját - kezdi jegyzetét a Vatikáni Televízió
szombati műsorában a jezsuita igazgató. Emléke élénken él az évek múlása ellenére
is, nagyon sokan vannak személyes ismerői. Évszázadok után ő volt az első nem olasz
pápa, aki a kommunista rezsimek uralta Kelet-Európából érkezett, s aki viszonylag
fiatalon került Péter székébe, és a bazilika erkélyéről spontán és szokatlan szavaival
azonnal meghódította az emberek szívét. Erős és szabad személyiség volt, aki közvetlen
és magával ragadó kapcsolatot tudott kialakítani a keresztényekkel és azon túl is,
az egész világgal.
Alázattal, de a hitben mélyen gyökerezve tökéletesen tisztában
volt hivatása nagyságával. Ő maga valóban tanúságot tett arról, amit Lengyelország
nagy prímása, Wyszynski bíboros megválasztásakor mondott neki: arra hivatott, hogy
bevezesse az egyházat a harmadik évezredbe. Ez valóban be is következett, az ellene
elkövetett merénylet és betegségei dacára, megcáfolva sokunk hitetlenkedő realizmusát.
Azért küzdött, hogy a harmadik évezred egyháza ne zárkózzon be önmagába, hanem nyitottan
és bátran nézzen szembe a kor kihívásaival. "Ne féljetek" - mondta megválasztása első
napjaiban. "Duc in altum!" - "Evezz a mélyre!" erre buzdított az utolsó években. Wojtyła
pápa Krisztus bátor hirdetésének szenvedélyét ajándékozta nekünk, hatalmas és gyötrődő
világunknak, amelyet azonban Isten mindig szeret, a harmadik évezredben is. Őrizzük
meg élőn örökségét - zárja eheti jegyzetét P. Federico Lombardi jezsuita.