A szinóduson a pápa a bibliai exegézis fontosságáról beszélt. A püspökök megrendülten hallgatták az iraki keresztények drámáját

Október 14-én, kedden délelőtt a Vatikánban zajló püspöki szinódus megbeszéléseinek központi témája a bibliai exegézis volt. A Szentatya ezzel kapcsolatban utalt a II. Vatikáni Zsinat egyik fő dokumentumára, a Dei Verbum k. zsinati konstitúcióra. Felszólalását megelőzően emlékeztek meg az iraki lakosság szenvedéseiről, amely mély érzelmeket váltott ki valamennyi résztvevőből.

Faradzs Rahho érsek, Raghid Ganni atya, két másik pap és hat fiatalember: ők az Irakban dúló erőszak legújabb áldozatai. Nevüket megtört hangon olvasták fel a szinódusi aulában. A meggyötört és vérrel áztatott országban meghalt új vértanúk imádkoznak ma értünk az égben. Most a hívőkön a sor - hangzott el az ülésen -, hogy úgy éljék meg Isten igéjét, mint a megbocsátásra vezető utat. De mit tehet a püspöki szinódus? A Vatikáni Rádió III. Emmanuel Delly babilóniai káld pátriárkát kérdezte:

"Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy beszél a felelősökkel, akik békét és nyugalmat adhatnak az országnak. Mindenki tehet valamit, az imádsággal, szavakkal, az egyes kormányok felelősein keresztül".

Vietnámból szerencsére a remény jelei érkeznek: az abortuszok magas számáról ismert államban ma eltűrik, hogy a katolikusok megkereszteljék és eltemessék az elhajtott magzatokat. Ez annak a jele, hogy ha konkrétan tanúságot teszünk Isten igéjéről, akkor eljuthatunk az élet tiszteletéig.

Tarcisio Bertone vatikáni bíboros államtitkár felszólalásában a fiatalokról beszélt. Jelenleg a serdülő hívők mindössze tizenhárom százaléka érzi kötelességének, hogy elmélkedjen a Bibliáról. A bíboros azonban kiemelte, hogy bár közömbösek maradnak az írott szó iránt, a mai fiatalok készek befogadni a felnőttek és nevelőik élő tanúságtételét, akik átültetik a gyakorlatba Isten igéjét a mindennapokban.

A szinódusi atyák ezért a szentek példájának követésére szólítanak, akik Krisztust utánozták és akik úgy értelmezték a boldogságokat mint az evangélium lényegét és mint magának Jézusnak az arcképét. Itt kell megemlíteni az első indiai női szent, a vasárnap kanonizált Alfonza nővér példáját, aki személyes kálváriáját úgy élte meg, hogy testté és vérré változtatta Isten Fiának szavait.