„XII. Piusz az egyesült Európa egyik előfutára volt” – Andrea Riccardi olasz történész
megemlékezése
Az Osservatore Romano október 9-i számában Andrea Riccardi olasz történész, a Sant’Egidio
közösség alapítója, római egyetemi tanár „Egy drámai időszak pápája” címmel írt tanulmányt
Pacelli pápáról. Most ebből a cikkből emelünk ki néhány gondolatot. „A katolikus egyházat
a második világháború csapása után a hidegháború, valamint az európai és ázsiai kommunista
rezsimek megpróbáltatásai sújtották. Azokban a tragikus években a Vatikán felelős
vezetőit aggasztotta a kérdés, vajon marad-e hely a kereszténység számára, legalább
is a világ egyes részein” – kezdi tanulmányát Riccardi történész. A második világháború
éveit elemezve rámutat Pacelli pápa álláspontjára: meg kell akadályozni a konfliktus
kiszélesedését, elő kell segíteni a béketárgyalásokat. Az egyház feladata, hogy menedéket
nyújtson, és az emberségről tegyen tanúságot a háború barbársága közepett. XII. Piusz
nem enged a náci nyomásnak, amely arra irányul, hogy megáldja a tengelyhatalmak harcát,
mint egyfajta antibolsevik keresztes hadjáratot. Másrészt nem kötelezi el magát a
szövetséges hatalmak mellett sem. Követi XV. Benedek tanítását, amely a háborús felekkel
szembeni semlegességet hirdette. Közvetlenül a háború befejezése után XII. Piusz rendkívül
népszerű a tömegek körében. Felfedezi a közvélemény és a hívekkel való közvetlen találkozás
jelentőségét, felhasználja a rádió és a televízió eszközét, a világi híveket nagyobb
szerepvállalásra buzdítja a közéletben. Az 1950-es szentév a katolicizmus történetében
a hívek soha nem látott tömegeit vonzza Rómába – írja az Osservatore Romano cikkében
Andrea Riccardi történész.
Míg Nyugat-Európában megerősödik a katolikusok
jelenléte a keresztény ihletésű politikai pártok révén, addig Keleten a szovjet uralom
alá került országokban a kommunista rezsimek jutnak hatalomra. Egyre súlyosabb a vallás-
és keresztényüldözés. A Szentszék arra kényszerül, hogy ezekkel az országokkal megszakítsa
diplomáciai kapcsolatait. A „csönd egyházaiban” egyre reménytelenebbé válik a helyzet,
egymás után börtönzik be a főpásztorokat – írja a cikk, megemlítve Mindszenty, Stepinac
és Beran bíborosok nevét. Ebben a légkörben születik meg XII. Piusz elhatározása,
amellyel 1949-ben kiközösítette az egyházból a kommunistákat, figyelmeztetve a kommunizmus
és a kereszténység egymással összeegyeztethetetlen jellegére. Andrea Riccardi
történész szerint XII. Piusz egyik legeredetibb törekvése az európai egyesülési folyamatra
irányult. Pacelli pápa tudatában volt annak, hogy az új Európa nem lesz pusztán katolikus,
hanem magába foglalja a protestánsokat és a laikusokat is. Arra buzdította a katolikus
vezetőket, hogy kötelezzék el magukat az európai terv érdekében. Az ötvenes évek elején
megsokszorozta a földrész egységére irányuló megnyilatkozásait, amelyek hozzájárultak
az 1957-es Római Szerződések történelmi eseményének létrejöttéhez – olvashatjuk Andrea
Riccardi olasz történész XII. Piusz pápaságát méltató cikkében az Osservatore Romano
október 9-én megjelent számában.